Az atombalesetek a Természet nevezetű szörny összeesküvésének művei, aki, mint tudjuk, az ördöggel cimborál.
A naprendszer méretű összeesküvés az emberiség boldogsága, sőt léte ellen szerveződött. Tagjai között van a Nap, a Föld, a befogása miatt régóta elégedetlenkedő Hold és több, meg nem nevezett entitás. Az evolúció utolsó hatalmas alkotásának ténykedéseit elirigyelték, motivációit félremagyarázták és kirobbantották a világok harcát.
Annak ellenére, hogy a humanoidok alapvetően békés természetűek, szeretnek, építenek, nevetgélnek, hadüzenet nélkül lerohanták. A sok régi hatalmasság régóta ferde szemmel nézi az ember előretörését, egy ideig legyintettek, de mióta bekövetkezett, amitől tartottak, tudniillik hogy az ember a világegyetem vitathatatlan vezetőjévé vált, ellenlépésre szánták el magukat.
Az ancien rezsim ravasz tervet eszelt ki, az emberiség legnagyszerűbb létesítményeit összehangolt akciókkal próbálják megbénítani, jelentős károkat okozva a betonbolygó gyermekeinek. Észjárásuk lassú és gyermeteg, azonban még így veszedelmesek.
A Természet nevezetű ökológiai szörny visszaköveteli magának az általa növényi és állati torzókkal beszennyezett területeket. Nevetséges érvei kimerülnek a biodiverzitás nevezetű butaság és a régen is úgy, volt, most is ilyen legyen hangoztatásában.
Ahogy korábban az emberiség ellenségei közül már sokan, úgy ez a ökoparazita sem képes felfogni a dolgok természetének valós lényegét. Értelmezése letűnt korok szúette tákolmánya. A világ megváltozott, a fejlődés hatalmas lépéssekkel tör utat magának, ahol törvényszerűen a régi létformák képviselői vagy behódolnak, vagy elpusztulnak.
Hátbatámadásuk annak fényében különösen érthetetlen, hogy eleddig baráti kezét nyújtotta az ember irányukba, nagyszerű nemzeti parkokat hozott létre, fegyveres őrséggel garantálva az ott megtapadt elavult formációk létét és biztonságát. Nem volt elég. Az ember saját élőhelyére is befogadott számtalan növényi és állati populációt, igaz válogatva. Miért is ne tette volna? A tulipánt egy lapon említeni a bogáncskóróval csak a reménytelenül elmaradottak, a múltba révedező természetfetisiszták és a szánalmas anarchisták képesek. Az ember válogat, maga lépett az evolúció helyébe, kiigazítva annak megmosolyogtató és néhol kifejezetten káros tevékenységét.
Erre jön ez a kisstílű, ámde annál veszélyesebb összeesküvés. Összehangolt támadás az atomreaktorok ellen. Földrengés, szökőár, talán még bubópestist is terveztek. Ácsi, arra már fel vagyunk készülve! Sőt, a többire is lassan, de biztosan meg lesznek az ellenszereink. Az építményeink nem dőltek össze, egy maroknyi kisebbségen kívül a többség megmenekült. Gerincünk sem roppant össze a csapás alatt. Jah, gumiból van!
Kilences erősségű földrengés? Gyerekjáték.
Szökőár? Lázongó pocsolya.
Ennyi volt vagy van még a tarsolyukban valami? Mindegy is! Az emberiség felkészülten várja az újabb megpróbáltatásokat, készen arra, hogy megvívja háborúját, leigázza az engedetleneket, mindezt azért, hogy végre megalkothassa a létező világok legjobbikát.
A tökéletesen izolált, szervezett és karbantartott betonbolygót. A könyörületesség szigeteivel. Mert az emberiség nemcsak nagyszerű újító, született vezető, páratlan mérnök, hanem nemes lelkű barát, a gyengék és elesettek gyámolítója. Ezeken a meghagyott foltokon majd háborítatlanul élhetnek az ősidők bárgyú teremtései, gyermekeinknek büszkén meséljük, hogy mi mentettük ki ezeket az elmúlás karjaiból, létüket köszönhetik nekünk, cserébe semmit nem várunk.
Nehéz elhinni, de az emberiség tényleg ennyire nagylelkű.
