RSS ikon Facebook ikon

Még mindig a szerelemről

Írta: Almaleves

2014.10.18. 18:43

meg_mindig_love.jpg

Kirándultunk az egyik télen. Esteledett, lefelé tartottunk a hegyről. Nem volt különösebben megerőltető túra, még a gyerekek is jól bírták. Félúton lehettünk, amikor egy katonaruhás férfi elmondta, hogy nem tudunk továbbmenni, mert valami baleset történt és az utat lezárták, így az éjszakát a közeli fogadóban kell töltenünk. Mire a fogadóba értünk besötétedett, a gyerekek elfáradtak, a feleségemnek megfájdult a feje. A fogadóban meglepően sokan voltak, a szobákat már mind elfoglalták és így nekünk csak az étteremrész padlóján jutott hely, ahol már rajtunk kívül is voltak néhányan. Miután elrendeztük a gyerekeket, kerestünk egy alkalmas helyet és lefektettük őket. A hely, amit találtunk, otthonos kis zug volt a körülményekhez képest, mert egy hosszú kanapé elválasztotta az étterem többi részétől, így csak az egyik oldala maradt nyitott. A gyerekek rögtön lefoglalták a sarkot, és melléjük feküdt a feleségem is. Én már csak szűkösen fértem volna oda, ezért úgy döntöttem, hogy nyitok egy új sort és ott alszom. A feleségem lába, ha nagyon kinyújtózkodtam, pont hozzáért az enyémhez. Ők hárman hamar elaludtak, kimerítette őket a gyaloglás, de én még nem voltam álmos, úgy döntöttem elalvás előtt még olvasok. Közben még néhányan érkeztek, az étteremben folyamatos volt a neszezés, és néhol halk beszélgetés folyt. Egy cserkésztábor lámpaoltás előtti zsibongására emlékeztet a hangulat. Nem messze tőlem egy idősebb férfi maga elé meredve sörösüveget szorongatott a kezében, néha kortyolt belőle. Megpróbáltam belemélyedni a könyvembe, de nem kötött le, néhány oldal után azt vettem észre, hogy ismét az éttermet figyelem. Többen elaludtak, általánossá vált a szuszogás. A moraj is elhalkult és megszűnt a ki-be járkálás. Úgy tűnt, a terem villanyoltáshoz készülődik.

Ekkor lépett be az ajtón egy harmincas pár. Alaposan fel voltak öltözve, látszott rajtuk, hogy kinti hideg eléggé felerősödött. Szó nélkül levették a kabátjukat és némán fürkészni kezdték a helyet. Elalváshoz alkalmas zugot kerestek. A nő felém nézett és egy pillanatra egymásba akaszkodott a tekintetünk. Nem tartott tovább egy másodpercnél. Megfordult, megérintette a férfi karját és felém mutatott. Vagyis a mellettem lévő szabad helyre.

A férfi bólintott és a hátizsákjukkal együtt elindultak felém. A közelembe érve a férfi alig észrevehetően biccentett, a nő mindezt megtoldotta egy mosollyal és halkan megkérdezte, hogy szabad-e a mellettem lévő hely. Ekkor hallottam először és utoljára a hangját. Bólintottam. A cuccaikat lepakolták a kanapéra, a mieink mellé. Ezzel még jobban megmagasították a rögtönzött paravánt, így már csak az egyik oldalról láthatott be bárki, viszont azon az oldalon egy jól megtermett ebédlőasztal állt, rajta az összepakolt székekkel, így csak egy kis résen át érintkeztünk a külvilággal. A nő mégis kiszúrta, jó szeme volt.

Míg pakolásztak, volt időm alaposabban szemügyre venni őket. A férfi negyven körül lehetett, csapzott göndör fürtjei félig eltakarták az örökké mogorva tekintetét. Az élet alaposan megperzselte, a homlokán mély barázdák húzódtak, a szeme körül szarkaláb árok, a halántékánál erőteljesen szürkülő tincsek. A feje egy kissé előreállt. A nő harmincas évei közepén járt. Ahogy néztem, egyre jobban feltűnt, hogy egy igazi szépség. Nem mesterkélt, a kozmetikai reklámokból ismerős módon, hanem természetesen vonzó. Rajta is nyomott hagyott a kor, azonban még így, smink nélkül, fáradtan is alig tudtam nem őt bámulni.

Biztosan megérezte, mert öltözködés közben egy aprócska mosolyt küldött felém. A férfi végzett hamarabb, befeküdt a kanapé mellé, befordult és látszólag azonnal elaludt. Vagy legalábbis tökéletesen mozdulatlanná dermedt.

 

A nő eközben levette a túranadrágját és a vastag kasmír pulóverét, csak egy halványlila kötött harisnya és egy vékony, fehér spagetti pántos póló maradt rajta. Alóla kilátszott a melltartójának a fekete pántja, ami a póló alól is átütött, világosan kirajzolta a kicsi és formás melleinek a sziluettjét. A nő elfordult, háttal nekem benyúlt a póló alá, kikapcsolta a melltartót és gyakorlott mozdulattal kibújt belőle, eközben a háta vonalán kívül semmi nem maradt fedetlenül. Volt alkalmam megfigyelni testének körvonalát, melyet dominált a formás feneke. Egyáltalán nem volt megereszkedve, így hátulról egy húszéves, kirobbanó formában lévő, bár nem túl vékony nő benyomását ette. Nekem kedvemre való volt a látvány, annak ellenére, hogy én egy vékony nőt vettem feleségül, mindig az ilyen nők tetszettek igazán. A fenék dominanciája meghatározó számomra.

 

Végül hanyag mozdulattal a kanapéra dobta a melltartót és szó nélkül közénk feküdt. Jobbról a férfi, akivel érkezett, balról pedig én feküdtem. A kezemben annak ellenére még mindig ott volt a könyv, hogy hosszú ideje bele sem pillantottam. Ekkor valaki lekapcsolta a fő világítást és csak a terem oldalára szerelt lámpák adtak némi halvány derengést a szobának. Letettem a könyvet és a hátamra feküdtem. A nő is a hátán feküdt, olyan közel volt hozzám, hogy tisztán hallottam a lélegzését. A takaró alatt elkezdett valamit matatni, rövid idő múlva láttam, hogy a lila harisnyát húzta ki alóla és a kanapéra dobta. Ezután visszabújt a pokróc alá, ismét hallottam az egyenletes lélegzését.

Nem mertem direktben arra nézni, inkább mereven bámultam a plafont és próbáltam ellazulni. Éreztem, hogy testem izmai megfeszülve próbálják feldogozni a nő közelségét. Talán egy perc telhetett el, mire kicsit végre megnyugodtam. Kezdett rám telepedni az egész napi fáradság is, vártam, hogy jöjjön végre el értem az álom. A nő kézfeje ekkor hozzáért az enyémhez.

Nem tudom, mennyire volt véletlen, vagy szándékos, de nekem olyan volt, mint az áramütés. Az egész testem újból megfeszült, érzékeim kitágultak, minden részem a nő felé fordult. És továbbra is vigyázzállásban feküdtem. Nem tudom miért történt, de úgy döntöttem, hogy viszonzom az érintést. Kézfejemmel a keze felé kezdtem közelíteni. Nagyon finoman és lassan mozogtam, az alig létező távolság leküzdéséhez szükség volt néhány másodpercre. Meglepetésemre a kézfejem a nő tenyeréhez ért hozzá. Azonnal visszahúztam. Nem voltam biztos benne, de mintha kuncogás lett volna erre a válasz.

Nem vagyok egy nyugodt alvó, háton a részegséget kivéve nem is tudok elaludni, mindehhez hozzájött a helyzet adta izgalom, ezért oldalamra fordultam. Amennyire tudtam, magam alá húztam a lábam, pedig az elsősegély tanfolyamon látott stabil oldalfekvés, felhúzott térdekkel volt a legkedvesebb alvópózom. Sikerült úgy megfordulnom, hogy közben nem értem hozzá. Balkezem a combomon pihent, a félhomályban jó ki tudtam venni a profilját.

Ekkor oltotta le valaki az oldalsó lámpákat is. A termen végigrohant a csend, a beszélgetések kurtán félbemaradtak, hamarosan szuszogó emberek lélegzetvételei hallatszottak mindenfelől. Az egész olyan volt, mint egy gyár, ahol a gépek egyhangúan ontják magukból a termékeket, miközben a saját hangjukkal kísérik a tevékenységet. Az embergépek egyedül salakanyagot képesek gyártani, hangjuk is szerény, eltekintve a túlvégen horkolótól.

A szobára fekete zaj telepedett, a mindent elnyelő sötétség olyan volt, amit városi ember szinte soha nem tud megtapasztalni. Itt a hegyen, a közvilágítás és járművek hiánya, a vastag felhőtakaró teljes vakságot okozott. Erősen belebámultam a sötétbe, a nő fél méternél nem lehettet távolabb, mégsem láttam belőle semmit. Szinte kedvem lett volna kinyúlni a takaró alól és szétszaggatni ezt a fekete burkot. Ilyen lehet az anyaméh, vagy a föld alá temetett koporsó. Ilyen gondolatok bukkantak fel a sötétben, amitől egyáltalán nem lettem nyugodtabb.

A kezem, most már bátrabban elindult, szinte magától, és a nő lábánál állt meg, ujjhegyem a combjához ért. A nő mély levegőt vett, majd benntartotta. Várt.

A kezem pillanatnyi szünet után tovább indult, és a mozdulat végén elért egy textildarabkához. Puha tapintású ruhadarab csak a bugyi lehetett. Talán selyem volt. Egy sóhajtás volt a reakció, jelezve, hogy újabb határvonalhoz érkeztem. Ekkor már nem gondolkodtam, helyette próbáltam a kezem által közvetített élményt a legtejesebb mértékben befogadni. Meleg,

A következő mozdulattal nem sokat vártam, ujjam az előzőeknél sokkal határozottabban győzte le a bugyi nem túl hathatós ellenállását. Felsiklott egy dombocskán, szőrt sehol sem tapintott de ismerős volt a vidék. A szeméremdombbon állapodott meg. Itt újból megálltam. A nő ismét sóhajtott, teste megremegett. Elszántam magam a végsőre, kitapintottam hasadékot, és szeméremajkai mellett lesiklottam a nyílásig. Húsos ajkak fogták körül az ujjam, nedvesség segítette a behatolást. Ekkor már lehunytam a szemem, sok különbség nem volt. Vagy mégis. A képzeletem azonnal képekké konvertálta az ujjaim és a fülem által közvetített érzéseket. A mélyűrt felváltotta a buja kéjbarlang.

Merevedésem lett és elbizonytalanodtam. A valóság béklyói és a lehetőség végtelen szabadsága egyszerre próbáltak a maguk irányába billenteni, nem tudtam mihez kezdjek. Végül úgy határoztam, hogy kalandozni fogok a testén. Ugyanolyan óvatosan, mint az előzőekben, kihúztam a kezem a bugyija alól és melle felé vettem az irányt. Áthaladtam a hasi síkságon, egyetlen gödörnél időztem csak el egy pillanatra. A köldöke körül kört írtak le ujjaim, mindezt hálás sóhajokkal nyugtázta.

Elértem a mell vonalát, kezem mindkét halom aljához hozzáért. Ekkor belőlem is kitört egy sóhaj. Nem bírtam megállni, hogy mohon birtokba ne vegyen őket. Lassan, mégis határozottan megmarkoltam a távolabbit. Gyönyörű tapintása volt, éreztem benne az érett nők lágyságát csakúgy, mint a fiatal lányok feszességét. A bimbója óriásra duzzadt, néhány kört tettem körülötte, majd a másik mellen is elidőztem egy kicsit. A nő teste most már megállás nélkül mocorgott, apró sóhajok kíséretében próbálta megfékezni a vadabb rángatózást, egyre kevesebb sikerrel. 

A merevedésem nem tudott hová fokozódni, a vágyaim egyre kevesebb önkontrollt hagytak meg magam fölött, a kezem visszatért a szeméremdobjára, és ismét behatolt az ajkai közé, az ujjhegyem már a vagina bejáratát tágították. A nő meglepetésemre rátette a kezét az enyémre, így jelezve, hogy ne menjek mélyebbre. Így maradtunk egy hosszú percig, éreztem a vaginája lüktetését, a perzselő meleget, a kezének gyengéd szorítását.

Aztán gyengéden arrébb tolta a kezemet és befordult a férfiirányába.

A kezemet a derekára fonta, így összeölelkezve aludunk el.

Reggel mikor felkeltem a nő már nem volt ott. Eltűnt a ruháival együtt. Vele együtt a férfi is. Többet nem láttam őt. 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem magány

A bejegyzés trackback címe:

http://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr566805671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.