almaleves

Az élet értelmét és a minket körülvevő világot, csak és kizárólag tapasztalati úton érdemes és szabad kutatni. A saját kutatásom eredményeit az alábbiakban foglalhatom össze.

Eddig tévesen úgy gondoltam, hogy Magyarországgal nem érdemes foglalkozni, mert az úgysem a Föld bolygón található, hanem a Szíriusz rendszer egyik napja körül keringő exobolygón, amit egyébként kizárólag magyarok népesítenek be. Pontosabban van ott még néhány kihalófélben lévő ember is, akik egyébként a magyarok elődei, valahogy úgy, mint ahogy a csimpánz meg az emberé. Számuk nem jelentős, alig hétmilliárd.

Hamarosan megtudhatjuk, hogy mit kell tennünk az emberiség túlélése érdekében. Már íródik a könyv, mely mindezt elárulja számunkra.

Mindez történt úgy, hogy igazából el sem kezdődött. Ausztrália példája jól szemlélteti a Janus-arcú emberiség hozzáállását a kérdéshez. Retorika van, tettek nincsenek. Pedig azok beszélnek csak igazán.

Valami történik a világban, mert valaminek már történnie kellett. Magyarországon ugyanaz a helyzet, mint a világ többi, névleg demokráciával sújtott országaiban. Látszatszabadság, óriási, rendszerszinten kódolt egyenlőtlenségek és a politikából történt teljes kiábrándultság.

Az atombalesetek a Természet nevezetű szörny összeesküvésének művei, aki, mint tudjuk, az ördöggel cimborál.

Az emberiség bukása valóban elkerülhetetlen? Az biztos, hogy bármi is fog történni, a megoldás kulcsa az egyének kezében van. Elszántság és az életforma újraértelmezése nélkül a válasz, csak igen lehet. Az előző részben a problémát vizsgáltuk, itt a megoldásokkal foglalkozunk.

Ez a történet egy olyan bolygóról szól, amelynek magukat egyetlen értelmes fajnak gondoló lakói parazitaként lassan felélték jövőjüket. Hiedelmeik szerint ők irányítják a világmindenséget, teszik mindezt úgy, hogy ez a lehető legjobb minden és mindenki számára. Úgy képzelik, ha bármikor is meginogna önnön tudásukba vetett hitük, az a bolygójuk és talán a világegyetem azonnali pusztulásához vezetne. Szerencsére önhittségük szilárd alapokon nyugszik, mert az általuk megalkotott gép ügyel gondosan erre. Önzésük az, amit egyértelműen a haladás egyetlen mozgatórugójának tartanak. Lehet, hogy igazuk van?

Van egy vacak bolygónk, ami jelen állapotában aligha felelhet meg a kényes ízlésű ember elvárásainak. A rajta élők többsége szánalmas kispolgár, akik még egy hamis Rolexet sem tudnak megkülönböztetni a valóditól. Nem értékelik a frissen facsart narancslé fanyar gyönyörét, ráadásul ócska tucat autóikkal állják el az utat a kivételes egyéniségek elől.

A birodalom keresztelőjén elhatároztuk, hogy ezentúl  időről-időre betekintést engedünk az itt lakó kedves teremtések életébe. Azért tesszük mindezt, mert talán így sokan kedvet kapnak a letelepedésre. Mai anzixunkban a bájos Rambó Csaba gyerekkorából szemezgetünk. Ezenkívül, egy tegnap felbukkant rejtély nyomába eredünk. Bolygónkat ismeretlen eredetű támadás érte, amelynek következtében, minden eddiginél komolyabb fenyegetéssel kellett szembenéznünk.

A legutóbbi Világmegváltó Testületi ülésen fellángoltak a viták a megalapítandó ország nevét és államformáját illetően. Mert végül is mi a francot jelent az, hogy Császári Köztársaság? A nagy semmit! Vagyis annál egy egész kicsit többet. Többen úgy gondolták, hogy egy széteső félben lévő elme, hibbant agyszüleményének tűnik. Hosszú és parázs vita után egyhangúan azzal mindannyian egyetértettünk, hogy az elnevezés túl hosszú, ellenben minden értelmet nélkülöz, ezért késedelem nélkül át kell keresztelnünk.