almaleves

Egy pesti garzonban, valahol a belváros egyik utcájában, a második emeleten, körgangos házban, dühös kiáltás hallatszik a nyitott előszoba ablakon át.

Az állomáson várta a nőt. Némi késéssel befutott a vonat, Yvonne leszállt és megölelte Arthurt.

- Hiányoztál. – súgta a fülébe.

- Te is nekem. Igyunk valamit ennek örömére!

Betértek egy közeli kocsmába. Gyalog tették meg az odavezető utat, Yvonne-nak nem volt csak egy kis hátizsákja. Arthur vinni akarta, de Yvonne nem engedte, mert szerinte a hátizsák formája nem illett egy negyvenes férfihez.

Felült az ágyon, a férfi szemébe nézett:

- Nathan, nekem ez nem megy.

Erre a férfi is fölhúzta magát, háta mögé rendezett egy kispárnát és az éjjeliszekrényhez nyúlt. Kézbe vette a szemüvegét, tisztogatni kezdte, mintha a válaszadáshoz feltétlenül szüksége lenne rá.

- Fontos a tisztánlátás. – jegyezte meg a nő gúnyosan.

Nathan figyelmen kívül hagyta a megjegyzést és feltette a szemüveget, komoly embernek látszott tőle. Olyannak, aki a szexben is nagyon akkurátus.

Első pillantása a nő mellein akadt meg, felhúzta szemöldökét, majd megkereste a nő szemeit.

Azok a barna szemek őt bámulták.

Penészes árkokkal szabdalt homlokom alól felsikít a neuronrománc lebenyem.

Ő a hatodik skizoid inkarnációm, aki eltemet ha meghaltam.

Meghalok kicsit, hogy találkozzam veled.

Elképzelem a mélységedbe fulladást, a nemlevés fényes bekövetkezésnek tűnik.

Kirándultunk az egyik télen. Esteledett, lefelé tartottunk a hegyről. Nem volt különösebben megerőltető túra, még a gyerekek is jól bírták. Félúton lehettünk, amikor egy katonaruhás férfi elmondta, hogy nem tudunk továbbmenni, mert valami baleset történt és az utat lezárták, így az éjszakát a közeli fogadóban kell töltenünk. Mire a fogadóba értünk besötétedett, a gyerekek elfáradtak, a feleségemnek megfájdult a feje. A fogadóban meglepően sokan voltak, a szobákat már mind elfoglalták és így nekünk csak az étteremrész padlóján jutott hely, ahol már rajtunk kívül is voltak néhányan. Miután elrendeztük a gyerekeket, kerestünk egy alkalmas helyet és lefektettük őket. A hely, amit találtunk, otthonos kis zug volt a körülményekhez képest, mert egy hosszú kanapé elválasztotta az étterem többi részétől, így csak az egyik oldala maradt nyitott. A gyerekek rögtön lefoglalták a sarkot, és melléjük feküdt a feleségem is. Én már csak szűkösen fértem volna oda, ezért úgy döntöttem, hogy nyitok egy új sort és ott alszom. A feleségem lába, ha nagyon kinyújtózkodtam, pont hozzáért az enyémhez. Ők hárman hamar elaludtak, kimerítette őket a gyaloglás, de én még nem voltam álmos, úgy döntöttem elalvás előtt még olvasok. Közben még néhányan érkeztek, az étteremben folyamatos volt a neszezés, és néhol halk beszélgetés folyt. Egy cserkésztábor lámpaoltás előtti zsibongására emlékeztet a hangulat. Nem messze tőlem egy idősebb férfi maga elé meredve sörösüveget szorongatott a kezében, néha kortyolt belőle. Megpróbáltam belemélyedni a könyvembe, de nem kötött le, néhány oldal után azt vettem észre, hogy ismét az éttermet figyelem. Többen elaludtak, általánossá vált a szuszogás. A moraj is elhalkult és megszűnt a ki-be járkálás. Úgy tűnt, a terem villanyoltáshoz készülődik.

Szerelem két felvonásban.

Az alábbiak nem egyebek, mint „A galamb szárnyai” című film által keltett hullámok lenyomatai.
Küzdelem a férfiért. Nők szeretnek furcsán, szenvedélyesen. Férfiak a sorssal alkudoznak. A gonosz vinné már minden nő és férfi lelkét, de egy tiszta nő nem engedi, halálával a bűnök megbocsátatnak.

Jaj, néked szerelem. Az idea végül elpusztult vágyaink jelenében. Vidám, szép napok jönnek eztán.

Mit tegyünk, az évődés, a szerelmes szó, a pillanat érintése, mind elaggott romantikus maszlaggá aszott. Silány étek a léleknek, hamis ígéret a testnek, álnok gyilkosa a tiszta gondolatnak.

Zenék arra az esetre, ha rendesen át akarod élni a szerelmi bánatod. Melléjük egy rövid, csöpögős és bánatos sztori. Ha egyedül még az ereidet sem tudnád felvágni, ezek biztosan segíteni fognak.