Az elmúlt napok, az idegenek invázióján kívül tartogattak egyéb meglepetéseket is a számunkra. Megpróbálnak minket ezek a vészterhes idők, de ki kell tartanunk. Az események önmaguk groteszk karikatúráivá váltak, szétzilálva lelkünk békéjét, darabokra törve az a köztünk lévő összhangot is. Azonban a kialakult helyzethez alkalmazkodnunk kell, mert ez a Birodalom életére és jövőjére jelentős befolyással bír. Most majd elválik, hogy sikerül-e megőrizni az emberi mivoltunkat!
Az egész dolog a mi hibánk. A rendkívül fárasztó ülésezések miatt, elfelejtettünk felfigyelni bizonyos árulkodó jelekre. Pedig itt voltak az orrunk előtt, ha egy kicsit is jobban érdekelne bennünket a mellettünk ülő ember, akkor ez a bizonyos dolog sokkal korábban nyilvánvaló lett volna.. De hát mi rutinból szarunk a többiekre, csak a saját igazunk érdekel, aminek aztán meg is lett az eredménye. Benne ülünk a pácban. Nyakig.
Minden rendkívül ártatlanul és diszkréten kezdődött. Csabi éppen befejezte a szónoklatát, amelyben felháborodva emelt szót Zűr és Zavar azon javaslata ellen, hogy az emberiséget ki kell irtani. Mikor összegyűltünk a Szomszéd Eb leheveredett a lába mellé és bizalmasan hozzádörgölődzött. Macahari megbökött a könyökével és a fülembe súgta: - Te, ezek mióta vannak ennyire bizalmas viszonyban? - A szavai szöget ütöttek a fejembe, mert ha jobban belegondolok, az Eb régebben mindig random választotta meg a helyét, ellenben már egy ideje folyamatosan ragaszkodik a Csabi lábához. A vita eközben folyt tovább és az én gondolataim is lassan másra terelődtek.
A meglepetéstől aztán majd hanyatt vágtam magam, amikor az ülés végén Csabi szót kért.
- Kedves Emberek! – ezek mi voltunk. – A Szomszéd Eb és én szeretjük egymást. Együtt akarunk élni, kérlek ezért titeket, hogy fogadjátok ezt a tényt minél barátságosabban, mert változtatni úgysem tudtok rajta.
Ezután következett be a nagy őscsend. A leesett állát mindenki összekaparta a földről és óvatosan a helyére illesztette. Macaharira néztem, aki egy ’Na, ugye megmondtam!’ pillantással vágott vissza. Lassan mindenki összeszedte magát és a hallottaktól letaglózva hazament.
Azonban a problémák már másnap elkezdődtek. Csaba és az Eb kézen fogva haladt a konyha felé, amikor a közelben tartózkodó Zűr odalépett hozzájuk és köpött egyet. – Buzik – sziszegte. Csaba ettől dühbe gurult és ha nem fogjuk le azonnal, bizonyosan csont törik és vér folyik. Aznap nem ez volt az egyetlen furcsa esemény. Bob azonnali tanácskozást hívott össze, mert állítólag Bobeket majdnem molesztálták. Feldúltan összesereglettünk és feszülten vártuk a részleteket.
- Nos, szeretném mindenki tudomására hozni, hogy Bobek még kiskorú. – kezdte, majd Csabáék felé bökve folytatta – Ezek itt állandóan nyalják-falják egymást, ami undorító! Ezt azonnal meg kell tiltani! Bobek fejlődése szempontjából elfogadhatatlan, hogy ezek itt szopják egymás faszát.
A teremben ezután eluralkodott a káosz. Mindenki egyszerre beszélt, vagyis inkább üvöltött. El kellett telnie egy kis időnek, mire mindenki lecsillapodott annyira, hogy egyesével is elmondhatta mindenki az álláspontját.
Krisztián kezdte: - Engem nem zavar a dolog. Ha paleolitot zabálnak, akkor minden rendben lesz. Szerintem, akinek nem tetszik, ne nézze őket!
Zűr vette tőle át a szót: - Ez nettó marhaság. Hát nem hallottad, hogy kiskorúakat rongálnak? Te is bele akarsz egyszer akadni valamelyikük husángjába? - a kérdésre nem várt választ, mert egyből folytatta. – Ez a Birodalom szégyene! Vagy azonnal abbahagyják és előttünk leteszik az esküt, hogy soha többé nem csinálnak ilyen ocsmányságot, vagy meg kell kövezni őket!
Ezután ismét levezető ordítozás következett, amit Csabának a zajból is tisztán kivehető mondata szakított meg: - Dögölj meg Zűr! – ezek szerint ő viseli a nadrágot, állapítottam meg magamban. A pillanatnyi csend után a hozzászólások folytatódtak, de csak annyit sikerült kihámoznom belőlük, hogy a Birodalom három pártra szakadt:
- Melegpártik
- Buzi-ellenesek
- Közöm-bösek
Ekkor már mindenkinek kezdett elege lenni a dologból, így hamar szétszéledtünk.
Mindenki hazament a saját baljós érzéseivel karonfogva, ez alól csak Csabáék voltak kivétel, mert ők hamar visszazökkentek a szerelmesek zavaros tudatállapotába.
A dolognak még nem lett vége. A Birodalom lakói között eluralkodott a nyugtalanság, a vélemények szétválása a bizalom halálát is jelentette.
Viharfellegek közeledtek, mégsem kerestünk menedéket. Az elkövetkezendő napok eseményeiről legközelebb adunk hírt.
a Szamárpacák Birodalom Hírvivője
Beton bolygó, Szamárpacák Birodalom
