Nem lehet mindenkinek palotája, ám valakinek egy ágy sem jut. A mai demokratikus világunkban ez így igazságos. A hajléktalanok sokáig tücsök módjára éltek, így most viseljék méltósággal korábbi tetteik következményeit.

Az egyenlőség természetesen nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanannyi jár a civilizáció jótéteményeiből. Mindenki kapott egy anyát az élettől, apára azonban már nem mindenkinek tellett. Így van ez az anyagi javak tekintetében is. Valaki rendesen dolgozik, fizeti az adóját és a közüzemi számláit, így joggal számíthat rá, hogy csak egészen kivételes esetekben válhat hajléktalanná. Aztán vannak azok, akik a kelleténél mélyebben mártják kanalukat az élet kondérjába és elkezdenek zülleni. Alkoholmámor és drogos utazások kísérik éveiket, aztán a végén rádöbbennek, hogy elfogyott mindenük. Még hitelt sem vehetnek fel, pedig ahhoz már nagyon hülyének és szerencsétlennek kell lenni manapság. Végül elérkeznek arra a pontra, amikor az általuk birtokolt ház vagy lakás elúszik a meggondolatlanságuk tengerén, még integetni is elfelejtenek utána.
Az első éj a szabadban még csak nekik kellemetlen, később aztán már a többségi társadalom számára válik problémává a lezüllött, kitaszított szerencsétlen. Némelyik erősködik ugyan, hogy önhibáján kívül került az utcára, de ennek ne higgyünk, mert csak részvétet akarnak kelteni önmaguk iránt.

A züllést amúgy ekkor sem hagyják abba, az utcán mindenfele láthatjuk a tablettás borokat fogyasztó ágrólszakadtak tömegeit. Ami amellett, hogy a kulturált alkoholfogyasztási szokások elterjedését gátolja, rendkívül rossz hatással van gyermekeink személyiségfejlődésére is.

A probléma azonban nem oldódik meg magától, ezért cselekednünk kell! Első lépésként azonnali hatállyal fel kell oszlatni az összes olyan szervezetet, amely a hajléktalanokat segíti. Azután meg kell alkotni egy törvényt, amelyben meg kell tiltani minden rendes, de nyilvánvalóan beszámíthatatlan állampolgárnak, hogy bármilyen módon is támogassa ezeket a szerencsétleneket. A törvény megszegőit komoly pénzbüntetéssel kell súlytani.
Ezzel egy időben be kell vezetni a hajléktalanok számára a kijárási tilalmat. Utcán, köztereken csak 00:00 és 04:00 óra között tartózkodhatnak. A megszegőket azonnal meg kell fosztani állampolgárságuktól és ki kell toloncolni az országból.
A hajléktalanokat kötelezni kell megkülönböztető jelzés viselésére, hogy már messziről láthatóak legyenek, könnyebbé téve elkerülésüket.

A fenti intézkedések elősegítik a hajléktalanok társadalmi integrációját, végre esélyt kapnak általa, hogy teljes jogú, normális egyedekké váljanak. Látható, hogy minden a saját érdekükben történik és ezt, a mai józanul gondolkodó polgár csak támogatni tud, mert látja, hogy ez az út végre elvezet a probléma végső megoldásához.

A fedél nélkül élők egyébként joggal váltják ki a normális emberekből az utálatot. Nem dolgoznak, egész nap heverésznek, ráadásul a szaguk förtelmes. Kinek van erre szüksége? Senkinek.