Egyszer egy faluszéli odvas fa tövében üldögéltem, amikor odalépett hozzám egy piros szoknyás, fehér blúzos lány. Felém hajolt, de alig láttam az arcát, mert a szemembe sütött a nap.
- Szia. - köszönt rám.
- Hello. - válaszoltam amerikásan, jobb az elején érzékeltetni a társadalmi különbségek meglétét a falusi luvnyával. - Te meg mit keresel itt? - próbáltam lazára venni a beszélgetésünk fonalát.
Megvonta a vállát: - Unatkozom. Nem tudsz valami jó mókát? - eközben a szoknyáját és a sonkáit simogatta.
Csak a vak félhülye nem látta mit jelent nála a móka. A két kókuszdió a melkasán eléggé kitüremkedett, így a mókázáshoz kezdtem én is kedvet kapni. De azért döbbentem. Ez már így megy ezentúl? Az ember elmélkedik az élet reciklikálásáról, erre megjelenik a sátán a tüzelő nőstényszuka képében. Ez aztán nem vesztegeti az idejét, faszra ugrik az első szóra! És az első szó ráadásul az övé!
- Végül is elüthetjük így is az időt, legyen. - egyeztem bele, láttam, nem kell felesleges romantikázással húzni az időt. Feltápászkodtam erre az arca fényt kapott. Bár ne tette volna, mert a réslábú ronda volt, mint az egyfogú szomszéd öregasszony. Pánikba estem, fogalmam se volt mit tegyek. Megérezhette, mert váratlanul így szólt: - Gyere velem, itt lakok nem messze. Olyan pálinkám van, amitől az agyad elpörög!
Milyen süket vakert nyom ez a szottyadt képű bula? Ez így nem fog menni! Hagyjuk és lécelek.
De azt nem kellett félteni, kézen fogott és magával ráncigált. Ránéztem és a tegyemaszádba tervem azonnal porrá mállott. A gatyámban máskor oly virgonc, szüzet pusztító betonfúró rükvercben menekült a béltekervényeim felé. Mire feleszméltem kasztrált kóristafiúnak éreztem magam.
Az út menti fákba kapaszkodtam volna, de a pina erős volt, mint egy bajor tejes kofa. Erőtlenül csüngve lógtam rajta, így vonszolt végig a falu főutcáján. Az ablakokból szórványosan kikandikáló népek, röhögve mulattak egy vesztőhelyre igyekvő ifjú ártatlan búján. Ez én voltam.
Az ajtó becsapódott mögöttünk. Leültetett és az asztalra valahogy egy üveg és két pohár keveredett. A fosókám elérte a világegyetemben létező legszűkebb illesztést.
Töltött. Megvolt egy deci is, ami a poharamban landolt. A magát egy húzásra felrántotta az agyába, utána várakozón nézett rám. - Te nem iszol?
Nem a faszt nem, felkaptam és egy mozdulattal magamba irányoztam a löttyöt. A nyeléssel nem bíbelődtem, egyből gyomorban landolt a pálesz.
Az ezt követő első másodperc még rendben volt, majd azonnal gondterhelt várakozásba csaptam át, egy ikertőgyű Baywatch cica még megjelent az elcsukló öntudatom szegletében, egy szájbalevegő projektre azt hiszem még sikerült beadnom a nevezést. A helyzetem meglepően gyorsan normalizálódott, az első korty levegőt fél perc alatt lila fejjel magamba szívtam, de ekkorra már a poharam újabb toxikus borzalommal telítődött.
Azonban volt egy kellemes agyi stimulusa is a kerítésszaggató háziokádéknak. Rájöttem miként keveredhetek ki ebből a megaláztatásból. Semmi egyebet nem kell tennem, csak vedelnem tovább, aztán az ájulás megóv minden bajtól.
Pofámon hatalmas vigyorral nyeltem el az újabb adagot, a halál közeli élmény ismét jelentkezett ugyan, de ebben ott volt a megváltás ígérete is.
- Tölts még! - utasítottam magabiztosan. Nem sajnálta, ivott velem. Az üveg kiszáradt, az eszméletem meg valahol elveszett útközben. Nem sajnáltam, az utolsó gondolatom ez volt: Bazd meg, én nyertem! – röhögve léptem át a nirvána küszöbét.
Másnap reggel az ébredés egy ismeretlen szobában talált. Csodálkozni nem volt időm, mert a fejemet Mike Tyson teljes erővel elkezdte püfölni, az agyam helyén egy palacsinta lapult. A látásom bizonytalanul próbált kapaszkodni a valóság szilánkjaiba, küzdelmem heroikus magasságokba emelt. Mikor Mike elfáradt végre körülnézhettem, ekkora már a szemem is képessé vált a képi világ némileg kevésbé elmosódott befogadására.
Egy ágyat láttam, amiben én feküdtem. Körülnéztem és a szívem azonnal megállt. Ott hortyogott mellettem a rusnya amazon. Kinézete még mindig iszonyat volt, ha lehet még a tegnapinál is durvább. Hiába, az emlékek mindenkit megszépítenek. Mosolygott álmában! Ez amolyan torz gyűrődés volt csak az amorf kugligolyón. Valahogy megérezte, hogy őt figyelem, kinyitotta a szemét és negédesen kérdezte: - Neked is jó volt édes?
