A munka minden dolgok legfőbb értelme. Volt, van, lesz. Tehát az emberiség üdve kitaláltatott, ébredezzünk és adjunk hálát annak, hogy gondolkodnunk sem sietős többé.
Gyermeket inkább börtönbe, mint iskolába. Igaz, nagy különbség úgysincs a kettő között. Vagyis dehogy, menjen dolgozni. A munka tárt karokkal vár mindenkit, azért létezik, hogy nekünk legyen. Önmagáért és értünk van, gyötrelmes életet választott csak azért, hogy mi, emberek felemelkedhessünk általa a megalázó állati létből.
Volt az a régi ügy, ami bizonyos körökben még a múlt évszádban is rendkívül gyakran dívott, manapság csak, mint elrettentő példa szerepel a tankönyvekben. Azokban, amelyek azt a magasztos tudást tartalmazzák, melyet közkeletű kifejezéssel általános műveltségnek nevezünk. Amikor a régi világ gyermeke elég rátermettnek látszott, kezébe adták a kapát, sőt elébb még a botot, aztán mehetett ki a földekre, vagy a mezőre. Libát őrizni, természettel ismerkedni, gyomot irtani. Gyermekeink megalázása az avítt kultúra jóváhagyásával követelte áldozatait nap, nap után.
Ez a nemtelen, emberhez méltatlan tevékenység, amit munkának nevezünk, nem való akárkinek. El kell érni bizonyos kort, hogy éretté váljunk rá, kellő áhítattal kell közelítenünk irányába, mert különben megsértődik és elszalad. Azokból, akik ezt merték cselekedni, az ilyen sötét és elővigyázatlan alakokból lesznek későbbiek folyamán a munkanélküliek. Akik nem akartak tanulni, hanem mindig csak a munkán törték a fejüket. Ők soha nem szenvedtek a tudás szomjától, nem élték át a tanulás gyönyörűségét, nem szerezték meg az általános műveltséget. Tehát maradtak általánosan műveletlenek.
Aztán van itt még más is. A szent cél. Ha az ember gyermeke felnevelkedik, ezért kell küzdenie, élete értelmét jelenti, továbbá megélhetésének egyetlen ismert és preferálható formája. A munkáról van ismét szó természetesen. Arról, amelyik nemesít, örömet okoz és megkímél minket a világ nevezetű hülyeség, bármilyen elferdült, ezért aligha támogatható ideáitól.
Történelmünk temérdek példával szolgál a munka dicsőségéről, az ember és a munka harmonikus együttéléséről. Dicsérni nyugtával a napot nem héroszi tett, munkával már annál inkább. Legjobb, ha látástól vakulásig dolgozunk.
A nép szája is megemlékezik vaskos adomákkal gazdagítva egyedülálló kultúránkat:
Dörgedelem a lustáknak: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Ugyan még elterjedtsége korántsem széleskörű, azért létezik egy modernebb verziója is: „Aki nem dolgozik, ne is basszék!” Utalva arra a kedvezőtlen drágulási folyamatra, ami a szajhák közt mostanában ment végbe. ütötte fel a fejét.
A szex sem más, csak egyfajta munka, amit szexmunkások végeznek. Hol jobban, hol rosszabbul. Függ a képességeiktől, motivációjuktól és a kedvüktől. Ez utóbbi egyébként a munkához való hozzáállásunk legfontosabb jellemzője. Munkakedv nélkül az egész olyan lapos, nyűgős masszává válik, amibe jobb, ha bele sem kezdünk.
Volt olyan is, aki saját kezeivel akarta elégetni a munkát, annyira meggyűlölte. Történészek szerint ez az ipari forradalom hatása és a géprombolások hazai megfelelőjének tekinthető. Azonban aggodalomra semmi ok, a munka nem elpusztítható, sőt aki kezet merészel emelni rá, az saját létét kérdőjelezi meg. A munka néha bosszúálló, egy skizofrén marhának legutóbb a körmére égett, mikor gyertyának képzelte.
Legyünk vele óvatosak és tisztelettudóak, barátságos közeledésünket megjutalmazza, de bizonyíthatóan ártó szándékunk irányába a rabjává tesz minket, ahonnan szinte egyáltalán nincs menekvés.
Ha az a téves elképzelésünk lenne, hogy a túlvilágon nem létezik munka, nagyot fogunk csalódni. Történt egyszer ugyanis, hogy néhány évszázaddal ezelőtt ez élelmes munkakerülő kiakasztotta a falu hirdetőtáblájára, hogy a munka hosszas szenvedés után kimúlt. Még élő hozzátartozóit, ismerőseit és tisztelőit várják a következő vasárnapon esedékes temetésére, majd az azt követő halotti torra.
Meglepően nagy tömeg gyűlt össze, csak a koporsó nem akart sehogyan sem előkerülni. Nem is csoda, hisz a munka halhatatlan. Ehelyett a kiásott gödörből kénköves füst kavargott elő, rátekeredett arra a szerencsétlenre, aki temetni akarta, majd a föld magába szíppantotta. Eltűnt, nyom nélkül, többé senki nem látta. Akik körülötte álltak, csak annyit mondtak: Pokoli egy munka volt.
