Mindez történt úgy, hogy igazából el sem kezdődött. Ausztrália példája jól szemlélteti a Janus-arcú emberiség hozzáállását a kérdéshez. Retorika van, tettek nincsenek. Pedig azok beszélnek csak igazán.
Elvben az uralkodó vallás itt Európában a kereszténység, Ausztráliában és az ahhoz hasonlóan az utolsó szögig gyarmatosított, akarom mondani civilizált, egyéb helyeken szintúgy. Más földrészeken ettől eltérő vallások hegemóniája figyelhető meg, ennek ellenére mind csak álca. Egy isten megjelenésének mosolygós arca csupán az összes. Janus igazi arca akkor mutatkozik meg, ha saját húsunkról, érdekeink védelméről, a pénzünkről van szó.
Janusról még maguk a kiagyalói sem tudták, hogy minek az istene és ez, istenségének legfőbb bizonyítéka. Egy istent nem lehet kiismerni, se beskatulyázni, az ő tekintete a végtelent pásztázza, ahol önmagát véli felfedezni.
Beláthatjuk, egy ilyen istenség mindig jól jön, ha a döntéseket kell elodázni, ha muszáj lenne cselekedni. Nem csak másoknak, hanem saját magunknak is. Az ausztrálok ugyan még nem fejezték be a vitatkozást, de a híresztelések szerint nem áll jól az ügy. A javaslat szerint, a széndioxid kibocsátást meg kellene adóztatni. A többség ezt kapásból ellenzi, ezért most népszavaznak róla. Ezt ilyenkor kell ugyanis, mert a média felkaphatja, a tömegek pedig egymásnak eshetnek.
Vizitdíjszerű kisstílű játszmává fogják degradálni, nálunk ezt már bemutatták hogyan kell, úgy tűnik követőink is akadnak. Nem számít, hogy Ausztráliát az elmúlt egy évben súlyos természeti katasztrófák sora sújtotta, az sem, hogy a világméretű verbális kizöldülés ellenére az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan nő, sem semmi más.
Nos, ha mást nem, azt elértük, hogy a nyelvünk szép levélárnyalatú lett, minden szemétre kerülő terméken ott virít a reciklikátor matrica, sőt, az olajkonszernek és az energiacégek is arcátlanul papolhatnak arról, hogy mennyire fontos az energiatakarékosság. Ha csak tized annyit fordítanának a valódi megoldások bevezetésére, mint amennyit a látszatmarketingre költenek, akkor rég nem itt tartanánk.
Azonban ez nem érdeke senkinek, legfőképp Janusnak nem. Ő marad a jó öreg kétarcú isten. Az egyik szájával azt mondja: Takarékoskodj a benzinnel! A másik pedig ezt, miközben rámutat egy vadiúj autóra: Ez fele annyit fogyaszt, mint a tiéd, ezt vedd meg! Azt nem teszi hozzá, hogy az elkészítése viszont tízszer nagyobb energiafelhasználással és környezetkárosítással jár, mintha a régi kocsidat használnád tovább. Azt már meg sem említem, mi lenne, ha gyalog járnál? Borzasztó még belegondolni is!
Egyébiránt a helyzet az, hogy ha ezek a derék ausztrálok bármilyen fogyasztásellenes lépést megtennének, annak talán követője is lenne, a rendszer pedig hamarosan megingana. Amennyire fantáziátlan világban élünk, egy ilyen megingásnak még a gondolata is teljes pánikot idézne elő, a civilizációnk paradigmái olyannyira bele vannak vésve az agytekervényekbe, hogy szinte semmilyen esemény, felhívás, katasztrófa sem tudja kivésni azt belőlük. Az azokkal ellentétes gondolatok azonnali halálfélelmet váltanak ki a legtöbb emberből, maga az a gondolat, hogy elektromos áram nélkül kellene maradni akár csak egyetlen napra, komoly szívpanaszokat eredményezne a fejlett világ lakosságának jelentős részében.
Képtelen világunknak igaz példázata, az arany. Iszonyatos erőfeszítések árán, évezredek alatt kibányásztuk a Föld aranykészletének nagyobbik hányadát. Mit teszünk vele?
Újabb óriási erőfeszítések árán, hatalmas széfeket készítettünk, majd bezártuk oda ezt a fémet. (Most nagyvonalúan tekintsünk el az ipari felhasználástól.)
Ezt is a betonba öntött paradigma miatt tesszük, az istenek sara, ahogy a maják nevezték, valaki szerint fontos és értékes és mindig is az marad. Elég volt ezt elég sokszor ismételgetni, hogy majdnem mindenki elhiggye. Ennek eredményeképp beszélhetünk a legjobban őrzött és legdrágább ideál típusú fémünkről. Létezésének értelme, az energiapazarlás elősegítése.
Vissza az ausztrálokhoz. Nekik kellene dönteniük arról, hogy hajlandóak-e a fogyasztásuk egy elenyésző hányadáról lemondani (a fizetett adó miatt kevesebb terméket tudnak majd megvásárolni) azért, hogy a Föld még néhány évtized múlva is lakható legyen a csupasz majom számára. Vagyis ezt nem tudhatják biztosan, de többen ezt hiszik.
A józan észt továbbra sem kell feltételeznünk róluk, ilyen értelemben ezt nemcsak ők, hanem bármely más emberszerű földlakó is kikérhetné magának. Ezt hagyjuk is, inkább döbbenjünk meg azon, hogy a politikai élet bármely szereplője fel merte vállalni, ezt a népszerűnek látszó, ámbár egyáltalán nem népszerű ügyet. Bele is fog bukni, lehet ez is a cél. A populizmussal mindig az a baj, hogy nagyhangú hordószónokokat alkalmaz, akiknek semmi sem drága. Beleordítják a képedbe, hogy baj van, majd kis idő múlva elhúznak valami egzotikus szigetre. Állami pénzen természetesen. Szegény ausztrál polgárok, akik nem is olyan rég angol, magyar, kínai, svéd, ír és ki tudja milyen más nemzetiségű népek voltak, most itt vannak a slamasztikában. Kicsit segítek nekik, megpróbálom a lelkiismeretük háborgását csillapítani, talán így könnyebb lesz az álmuk. Fogalmaztam egy kiáltványt, valami angolul nálam jobban tudó fordítsa le:
Kedves Ausztrálok!
Nagy rajtatok most a felelősség, az egész világ titeket figyel. A Föld sorsa a kezetekben, ugyan kevesen vagytok, mégis sorsfordító az, amit megtehettek. A széndioxid kibocsátás mérsékléséhez járulhatok hozzá hazátokban, melynek szimbolikus volta, távlataiban az egész emberiség sorsára kihat.
Ezért bármit döntötök, annak semmi jelentősége sincsen. Ha javasolhatom, maradjatok otthon, esetleg ha a tenger mellett laktok, menjetek el úszni.A Szamárpacák Birodalom nagykövete
Szerintem értékelni fogják, ekkora felelőséggel a vállon ugyanis nem lehet normális életet élni. Indoklásul a magunk részére elég annyi, hogy annyira kis szelete ez a problémának, hogy gyakorlatilag bármilyen döntés születik is, a végeredményre szinte semmilyen befolyással nem lesz majd a későbbi történésekre.
A klímaváltozás elleni háború ezáltal eldőlni látszik, a csökkenés vagy meg lesz szavazva, vagy sem, a széndioxid koncentráció függetlenül ettől szépen növekszik, a hőmérséklet pedig emelkedik.
Ki a felelős ezért, kérdezheted. Azonnal váltsák le, ja és nem szavazok majd a jelenlegi kormánypárta többet! Még szerencse, hogy ezek a kijelentések olyan nagy befolyással bírnak az események menetére, továbbá az is, hogy mindezt olyan világosan látod te is, akár a többség.
Ezek rossz gondolatok, kiábrándult, frusztrált ember agyszüleményei és mint ilyenek szóra sem érdemesek. A ti életetek nem ilyen, tele vagytok álmokkal, egy klassz új kocsi, talán egy jacht, szép ház. Ezekért megéri gürcölni, a munkát majd egy tengerparti nyaralóban ki tudjátok pihenni.
Nincs más teendőnk, a mondvacsinált háború befejeződött. Maradjunk inkább a fotelben, a tévé előtt. Szörnyülködjünk kicsit a mai napon valahol távol bekövetkező katasztrófa áldozatainak a sorsán, örüljünk, hogy velünk ez nem történhet meg. Egyetlen kérésünk lenne csupán, hogy a benzin árát vigyék egy kissé lejjebb, mert így drága lesz leautózni a tengerpartig.
Nem lesz, nézz ki az ablakon!
