RSS ikon Facebook ikon

Válságból válságba

Írta: Almaleves

2011.06.16. 14:48

Hideg szelek fújdogálnak mostanában ismét, a mindenható, szent piacok a megfázás jeleit mutatják. Eddig tartott volna a kilábalás? Végül is milyen válságban vagyunk? Talán ez a válság lesz a végső.

Az világos, hogy a válságkezelés most alkalmazott módozatai lassan a vicckategóriánál is röhejesebbek. A pénzjegynyomdák nonstop üzemeltetése egyetlen államban sem oldottak meg semmit, hanem csak elodázzák a beismerést. Azt, hogy fogalmuk sincs mit kellene tenniük a magabiztosan nyilatkozó közgazdászoknak vagy a multinacionális cégek bólogató jánosainak. Minden újonnan keletkező fillér csak tovább mélyíti a szakadékot. A jövőnket épp most játsszuk el egy rulett asztal mellett, lehet mindig a nullára tenni, de a legkevésbé valószínű, hogy századszor egymás után is ki lesz pörgetve.

Rossz a megközelítés, mint mindig. Foglalkozunk a pénznyomtatással, a keresletcsökkenéssel, a monetáris politikával, ahelyett, hogy hátralépnénk kettőt és kicsit szembenéznénk a valósággal.

Ez a válság nem az, ami korábban volt. Azok gyermeke, de alapjaiban más. Ahogy a régi dal emlegette: "ez a harc lesz a végső" és ahogy Hannibál mondta seregének, mikor átkelt az Alpokon: Hic vincendum aut moriendum est, vagyis itt győznünk vagy meghalnunk kell. Az előbbi szinte kizárt, túl nagy handicappel indulunk.

A földi ökoszisztéma romlása elérte az a határt, amely már az emberiség létét veszélyezteti. Az erőforrások mértéktelen kizsákmányolása a bioszféra ember számára kedvezőtlen átalakulását eredményezi, ami rövidtávon könnyen vezethet a fennálló társadalmi rendszer felbomlásához is. Ez értelemszerűen vonja maga után a mai közgazdaságtan átalakulását, hiszen a jelenben használt fogalmaink többsége értelmét veszti. Az egy más világ lesz, a maitól eltérő, azonban nem kisebb problémákkal.

Ha az új évezred elejére tekintünk, láthatjuk, hogy nem létezik többé a könnyen elérhető, olcsó energia, sem az egyszerűen kibányászható ásványkincs vagyon. Minden erőforrás megszerzésért óriási küzdelem folyik, ez megfelel a hatalmasra duzzadt emberi populáció által támasztott elvárásoknak, továbbá a még ezt további nagyságrendekkel megfejelő, vagyonos különböző érdekcsoportoknak. Ez egy iszonyatosan felelőtlen magatartás, a végkimenetele nem kétséges. Elegendő csak azokra a jelentésekre tekinteni, amelyeket az ENSZ valamelyik tagszervezete készít a környezet állapotáról, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy egy lehegesztett vasúti kocsiban ülünk mindannyian, amelyik vezető és fék nélkül rohan a szakadék felé.

Na, ez az igazi válság, ami az elmúlt két évben egyáltalán nem csillapodott. Ennek gyógyítása nem a tudományos értekezésekben vagy a közgazdászok fejében van, hanem a világlátásunkban. Ez maga a filozófia torzulása. Beteg a rendszer. Ezt azonban nehezebb beismerni, mint Madoff tőzsdei ügyletei után képződött veszteségeket, mert ez mindannyiunk kudarca, az egész emberi nem téveszméjének és őrültségének bizonyítéka. Nevezhetjük a mi kis 22-es csapdánknak is.

Az emberiség igényei ennek ellenére a csillagokig érnek és még mindig növekedésben vannak. Idén rekordszintű az olajfogyasztás és az egyéb nyersanyagok iránt igény. Az azonnal szemétnek minősülő fogyasztási javak termelése az egekben, ennek ellenére a világban tapasztalható, súlyos egyensúlytalanságok egy minden eddiginél durvább válság előszelét hordozzák.

Mostanra a természetes környezet pusztulása miatt a korábban kedvező életfeltételek fokozatosan romlanak, ami a jövőbeli életkilátásokat is egyre borúsabbá változtatja. Igaz ez mind az emberiségre és igaz a Földön élő élőlények többségére is. A humanoidokat primer módon érinti, hogy a klímaváltozás következtében a mezőgazdasági hozamok lassan nem növelhetők tovább, sőt már láthatóak a csökkenés első jelei. Ez természetesen egyenes arányban áll éhezők számának növekedésével (ha már a gazdaság nem, ez folyamatosan növekszik), ami pedig újabb rekordokat dönt folyamatosan. Ugyanis még sosem volt ekkora, mint 2011-ben (becslések szerint 1,2 milliárd fő, a worldometer.com szerint csak cca. 200 millió, az eltérést nem tudom, mi okozhatja). Ha mindez nem lenne elég, a vízkészleteink egyre súlyosabb túlhasználata, további negatív kilátásokat jelent az emberiség jövőjét tekintve.

A pénzügyi rendszer eddig elsőrendű szerepet játszott abban, hogy a fenti problémákat elfedje, továbbá az erőforrás transzfert elősegítse. Az emberi történelem utolsó 10000 évében, a szegény és elmaradott térségekből egyre gyorsuló ütemben, folyamatosan átszállításra kerültek a fejlett államok polgáraihoz a környezetből kinyerhető javak és értékek. Mindezt a bankrendszer "fejlődése" tette lehetővé, ami a pénz segítségével virtualizálta ezeket a javakat, lehetővé téve az eddig soha nem látott tőkekoncentrációt.

A birtoklás fogalmának torzulásai pedig elvezettek ahhoz az állapothoz, amiben ma leledzünk. Bármi és bárki tulajdonná válhat, nem létezik szabad entitás, a függés fizikai és mentális értelemben is meglehetősen abszurd alakot öltött.

A személyiség, a világ felfogásának beszűkült módozatai, a valóság érzékelésének ennyire egyoldalú módja, érdekes és egyben nagyon veszélyes helyzetet teremtettek.
A most élő emberiség hasonlít ahhoz a bedrogozott sofőrhöz, aki halhatatlannak és végtelenül ügyesnek képzeli magát. Mindent meg fog tudni oldani, számára nincs lehetetlen. Legalábbis ezt hiszi magáról, külső szemlélő számára egy zavart, túlpörgött idegbeteg csupán.
A végkifejlet rövidtávon három féle lehet. Belezuhan egy szakadékba, vagy nekimegy egy fának. Ebben az esetben önveszélyes. Második lehetőség, hogy elüt valakit. Ekkor már közveszélyes. Ha van egy kis szerencséje, akkor nem történik vele semmi, valahogy odaér a célállomásához. Hosszútávon azonban nem kétséges, hogy a harmadik eshetőség szinte teljesen kizárt. A legvalószínűbb a második és az első kombinációja, halálunk pillanatában magunkkal rántunk még néhány ártatlan élőlényt.

Egy ilyen pusztító magatartásforma, vagy nevezzük nevén a gyermeket, össznépi őrület megjelenésének és széleskörű elterjedésének és általánossá válásának az oka, a mentális kondicionálás. Már szinte a születés pillanatában elkezdődik, hogy az aztán egész életen át tartson.
A tömegkommunikáció szakadatlanul szajkózza a pénzügyi rendszerek mantráit, növekedés, válság, megtakarítás, birtoklás. Valóban, aki állandóan ezt hallgatja, ebben él, kénytelen elhinni, hogy a boldogulásának egyedüli módja, ha a közgazdasági halandzsákat naponta háromszor valaki fennhangon felmondja, lehetőleg kelet felé fordulva, annyira érthetetlenül, hogy a többségnek még fogalma se legyen, miről is beszél. Egy ima, amely most nem latinul, hanem bankárosan mesél. Elég durva dolgokról. Nézzünk néhányat, itt van ez a quantitative easing nevü izé– a végtelenített papírra nyomtató pénzjegynyomda, mely működésének ideje alatt, a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek. CDS felár – hitelbiztosítás, melynek egyébként semmi értelme, az adóságok óriási mivolta miatt, a biztosítók azonnal csődbe mennének, ha az adós kötelezettségeiért helyt kellene állniuk. Arra viszont nagyon is megfelel, hogy a bajba került ország, még nagyobb problémákkal szembesüljön, melynek végén ott áll teljesen kiszolgáltatva az arctalan nemzetközi szervezeteknek, a gátlástalan multinacionális vállaltoknak, akik már nem csak birtokolják a szerencsétlenül járt ország minden vagyonát, hanem lassan az emberek lelkét is akarják.
Lehetne folytatni a sort, de nem érdemes, ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy aki akarja, lássa a valóságot.

A játék addig fog folytatódni, amíg van miből. A dzsentrilétnek van mindig egy pontja, honnan már nem folytatható tovább a lumpolás. Elfogyott az összes vagyon, eladtunk és elkártyáztunk mindenünket, senki nem ad már kölcsönt. A valóság az, hogy hitelekből nem lehet élni, csak meghalni. A Föld eddig hitelezett nekünk, most be fogja hajtani kamatostul. Nem fogja érdekelni a bankbetétek, a széfek mélyén árválkodó aranyrögök tonnái, sem a millió szám nyomtatott rajzolt papír. Az élet önmagáért létezik, és ha egy faj nem megfelelően él a lehetőségeivel, akkor az őt alkotó biomassza visszakerül a körforgásba, átadva helyét egy hatékonyabb, nem hitelekből tengődő szervezetnek. Szóval jó lesz lassan elkezdeni spórolni. Lehetőleg villámgyorsan.
 

Szólj hozzá!

Címkék: piac hitel válság növekedés

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr242989449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.