RSS ikon Facebook ikon

Mihez kezdjünk a drogosokkal?

Írta: Almaleves

2011.10.07. 18:46

 

A véreskezű istenek kora leáldozóban van, legalábbis eddig ezt gondoltuk. Bizonyíték erre Jézus megjelenése, majd az ájtatos prédikációk sora az elmúlt kétezer évből. Azonban a látszat ne tévesszen meg senkit, az ellenségeink csak az erőből értenek. Kik is a mi ellenségeink? A drogosok!

  

Mivel én egy előítéletektől mentes véleményformáló egyszemélyűség vagyok, aki nem ám csak úgy ítélkezik bele a nagyvilágba, ezért először alapos vizsgálat tárgyává teszem a drogosokat, aztán következhet csak a verdikt. Elöljáróban csak annyit, hogy mindet azonnal le kell csukni! A fő cél, a drogmentes társadalom. Zéró tolerancia, zéró drogos.

 

A drogosról gyakran állítják tévesen, hogy rendes embernek indult, de időközben rossz útra tért. A haverok, a rossz példa és efféle sületlenségek hangzanak el okozóként.

Ez azonban csak részben igaz, amit részben a gyermekekkel szemben meglévő pozitív előítéleteink táplálnak, részben pedig az emberiségre jellemző határtalan naivság. Azonban senkit ne tévesszenek meg a társadalomban terjengő téveszmék! Egy drogos születése pillanatától kezdve drogos, tehát züllött, megvetésre méltó szerencsétlen alak. Esetleg ha fiatal és még nincs teljesen szétcsapva, továbbá helyes az arca, illetve szép nagyok a mellei, akkor ideiglenesen alkalmas lehet egyéb, itt nem részletezett célra is.

 

Ezenkívül a drogos semmire sem jó. Életvitelével komoly gondokat okoz a családjának, a barátainak és nem utolsó sorban a hatalom képviselőinek. A drogosokkal szemben ezért egyfajta gyanakvó hozzáállás kialakítása mindenképpen helyesnek tűnik. Az ugye alap, hogy egy drogos mindig hazudik, ezenkívül állandóan le akar szokni. A kettő következik egymásból. Valójában esze ágában sincs leszokni, hanem csak azon töri a fejét, hogyan szerezhetné meg a nap adagját. Holnap talán úgy, hogy a te fejedet fogja betörni.

 

Mindezek miatt az emberben nem árt, ha kialakul egy ösztönös védekezési reakció, mert ezen adott esetben akár az élete is múlhat. Amióta a világ a világ az olyan kisebbségeket, melyek súlyosan veszélyeztetik a többségi társadalom biztonságát és/vagy az egészségét, megfelelő bánásmódban illik részesíteni. A többségi magyar társadalom, mely egyébként is híres a toleranciájáról, ráadásul hatalmas tapasztalattal rendelkezik a kisebbségek kezelését illetően, nagyon helyesen, most is heves immunreakciókat mutat. Kiveti magából az idegen testet, hogy a beteg rész, ne fertőzhesse meg az egészet.

 

A kábítószer elleni küzdelem legfőbb pillérének – ami már eddig is számtalan esetben bizonyította hatásosságát – az elrettentésnek kell lennie. Visszatartó ereje már majdnem be is van bizonyítva, a múlt idő használata csupán azért nem indokot még, mert sosem volt eddig senki elég bátor, hogy elmenjen a végsőkig. Volt ugyan ez a Hitler nevezetű pacák, aki szorgalmasan próbálkozott, azonban az irigyei egy idő után őt is leállították. Viszont amíg működött, igen szép eredményeket ért el.

Ebből adódóan, aki nem ért a szép szóból és továbbra is tolja magába a vackokat, azt először el kell zárni. Nem picit, hanem picit hosszan. Mondjuk úgy örökre. Természetesen a hatalmas tartási költségek végett, nem hagyományos üdülőcellákban lennének elhelyezve, hanem valamilyen hasznos rehabilitációs intézményben.

Például a leendő börtönök területén fel lehetne állítani egy hatalmas dinamót, melyet a cellákban lévő pedálok tekerésével az elítéltek működtethetnének, a régebbi korok gályarabságához hasonlóan.

A visszaesőket, tehát akit már egynél többször elkaptak, függetlenül az általuk használt szertől, életfogytiglani kényszermunkára kell ítélni, enyhítő körülmények fennállása esetén, ez golyó általi halálra is változtatható.

 

Intravénás szerhasználók esetén egyet lehet érteni a „belövőszoba” intézményével, amennyiben a kábítószert kicserélik valamilyen ciánszármazékkal.

 

További büntetésekről nem érdemes beszélni, mert az előzőkben felvázoltak lefedik a teljes palettát. Mindegy, hogy mariskát vagy hernyót fogyaszt a hülyegyerek, az is teljességgel mellékes, hogy tizenéves csitri, vagy középkorú ópiát-függőről van-e szó. Bár ez utóbbi eshetőség, a csoport tagjai között uralkodó nem túlzottan magas átlagéletkor miatt, kevéssé valószínű. A bűn az bűn marad és büntetést érdemel, lehetőleg az előzőek egyikét.

 

 

Most, hogy ilyen megnyugtatóan elrendeztük a nyomoronc drogosok sorsát, ejtsünk szót, természetesen a prevenció jegyében, a motivációikról. Arról, hogy miért kezdtek bele ebbe az önpusztító tevékenységbe, amikor helyette annyi más, értelmes hobbit találhattak volna maguknak.

Ha szemrevételezzük a késztetéseiket, azt találjuk, hogy menekülni akarnak a világukból, méghozzá tiszta erőből és lehetőleg azonnal. Nem értem mi a baj ezzel, én úgy tudtam, hogy ez a létező világok legjobbika!? Mindez azért is különösen szomorú, mert itt élünk köztük mi is, a rendes emberek. Előlünk aztán nem kell elfutni! A büntetés taglalása kapcsán már kiderülhetett mindenki számára, hogy a rendes ember együttérző és felettébb megértő, vagyis toleráns. Ami nem mondható el a drogosról. Csak a saját boldogulása érdekli, a napi adag.

Értem én, hogy lehangoló a panel, frusztráló a jövőkép hiánya, elkeserítőek a szülők és már maga a gondolat is szuicid, hogy saját életünk is hasonlóképpen alakulhat, mint az övék.

Érdekes módon a többség azért felül tud emelkedni ezen a lelkiállapoton, pedig az egy-két kivételtől eltekintve senkinek sem könnyű az élete. Ez is ékesen bizonyítja, hogy a drogos genetikailag alattvaló. Ebben hasonlít egy bizonyos nemzet fiaira, de még ez sincs bizonyítva, viszont ha már elhangzott, akkor lehet benne valami.

Emiatt a prevenció nem sok reménnyel kecsegtet, ennek ellenére töretlen elszántsággal és nem múló lelkesedéssel kell belevetnünk magunkat a megelőzésbe. Ha csak egyetlen tévelygő bizonytalant el tudunk téríteni abbéli szándékától, hogy aljas drogfogyasztóvá váljon, már megérte az erőfeszítést.

 

Mit tehetünk, mik a leghatékonyabb prevenciós módszer? Ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, alaposabb meg kell ismerkednünk, a drogozással magával.

 

Lássuk, mi is a drog valójában?

„…drognak, vagy pszichoaktív szernek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek központi idegrendszerre hatnak és ezáltal megváltoztatják a szert használó gondolkodását, hangulatát, viselkedését, azt a módot, ahogyan a világot észleli.”

Forrás: www.medimix.hu

 

Ezt olvasva megfogalmazódhat a felismerés, hogy mekkora barmok is a drogosok! Bizonyos körülmények között az még valamennyire érthető is, hogy a világ nem tetszik nekik, ezért ők máshogy akarják érzékelni. Ám legyen! Ennek azonban van egy nagyon egyszerű és teljesen törvényes módja! Jó be kell rúgni! Úgy ám! Erről azonban vagy elfelejtették tájékoztatni ezeket a szerencsétleneket, vagy tényleg ennyire alávalók, hogy a felvilágosítás ellenére is a drogokat preferálják a piával szemben. Ez nem csak szimplán törvénytelenség, hanem szándékos szembemenetel a többségi társadalom érdekeivel szemben.

 

A drog szociálisan érzékeny definícióját ezért a következőképpen határozhatjuk meg:

 

Minden olyan szer, amitől az emberek módosult tudatállapotba kerülhetnek, azonban ebből az államnak nem keletkezik semmiféle bevétele, az drognak tekintendő, méghozzá az illegális fajtából. 

 

Ez alapján a prevenciónak ki kell terjednie nem csak a drogártalmak ismertetésére, hanem a helyettesítő szerek bemutatására is. Nem lehet ugyanis elég korán megismerkedni az alkohol gyönyöreivel! Ha a kialakulatlan gyermek szülei esetleg elfelejtettek volna eleget inni, előzzük meg a bajt, vegyük szárnyaink alá a hátrányos helyzetűt.

 

Ismertetésre kerül néhány gyakorlatias javaslat is, mely a megelőzésben igen fontos szerepet tölthet be a későbbiekben:

 

  1. Tiltsák be a kölyökpezsgő forgalmazását, mert mint ahogy azt már több mértékadó kutatás is bizonyította, a legveszélyesebb kapudrognak tekinthető.
  2. A drogok visszaszorítása érdekében a lefülelt szerhasználók részére biztosítsanak ingyenes pálinkautalványokat. 
  3. A középiskolában vegyék fel a tanrendbe a pálinkafőzés rejtelmei nevezetű tantárgyat.

 

Számtalan lehetőség nem került megemlítésre, ezt majd az illetékes szervezetek felderítik és megteszik javaslataikat.

 

Az viszont biztos, hogy a fenti intézkedéscsomag és prevenciós módszertan alkalmazásával jelentős eredmények érhetők el. A drogfogyasztás visszaszorulásával majd minden társadalmi problémánk megoldódik, mert az alkoholfogyasztásra történő áttérésnek szinte semmilyen negatív hatása nem ismeretes. Azokat a történetek, melyek alkoholos befolyásoltság alatt megvert nőkről és gyerekekről, leépült szociális kapcsolatrendszerekről, súlyos pszichikai és egészségkárosodásokról szólnak, nem egyebek, mint a drogosok által terjesztett rémhírek.

Ebből is látszik, mennyire ravaszak és végtelenül aljasak ők!

 

 

Szót kell még ejtenünk azokról a drogfogyasztókról is, akik némi ismertségre tettek szert. Azon okból tesszük mindezt, mert ezek az alávaló antihősök nagyban elősegítik a drogos életforma terjedését, így mindenképpen le kell róluk rántani a leplet.

Amikor ismert embereket említek, nem elsősorban a stohlizmus képviselőire gondolok, hanem komolynak számító tudósokra, tényleg őrült művészekre és más hasonszőrűekre.

 

A drogos kultúra egyik híres magyar képviselője volt Erdős Pál, matematikus és vándormadár. Életének viszonylag egy kési szakaszában kezdett tudatmódosító szereket használni, indoklása szerint az amfetamin származékok segítették megtölteni az üres papírlapokat matematikai formációkkal. Nem tudni mennyi drogot fogyasztott el életében, de az biztos, hogy igyekezete eredményeként ő publikálta a legtöbb matematikai papírlapot a világon.

 

Egy másik híresség, aki tulajdonképpen a 27-esek klubjának egyik alapítója volt, énekelgetett. (A név onnan származik, hogy a tagjai 27 évesen haltak meg). Janis Joplin élete tulajdonképpen egy hosszúra nyúlt trip-ként (drogos utazás) értelmezhető, melynek csúcspontja az aranylövés. Ennek ismeretében értelmezhető csak minden tette, ráadásul halála nem valami véletlen túllövéses balesetnek tekinthető, hanem szándékolt személyiségáthelyezésnek.

 

Végezetül álljon itt Philip K. Dick valóságkutató napszámos személyiségéhez néhány adalék. Rendszeres szerhasználóként írta könyveit, melyekben a normálisnak tekintett, általunk is ismert valóság, általában átfolyik egy másik, még a sajátunknál is sokkal rémisztőbb másikba, mindez úgy, hogy végül nem lehet eldönteni, hogy melyik az igazi. Dick drogos élményeiből egy remek könyv, majd később film is született, melynek címe: Kamera által homályosan. Jellemző, hogy a könyv prológusában a droghasználat miatt meghalt, vagy súlyosan sérült barátaitól búcsúzik el. Egy fogászati kezelése alkalmával – állítólag a fájdalomcsillapító injekció hatására – találkozott istennel. Ezt azonban érdemes fenntartásokkal fogadnunk, mert minden második heroinista is ezt állítja.

 

A fenti példák is alátámasztják, hogy a drogosokra, a zavaros gondolataikra semmi szükségünk sincs, ezért az egyedüli megoldás, ha örökre eltávolítjuk őket közülünk, csak ebben az esetben köszönt a társadalomra a boldogság. De ez azért nem annyira biztos. 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: drog társadalom alkoholizmus mihez kezdjünk

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr673285976

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: "...úgy gondoltam, tudom hol a határ.." 2012.02.07. 22:36:09

Akkor most egy példa a függőségekre, hogyan alakulhat ki, és mit lehet tenni? Egy fiatal lány vallomása következik. Szolgáljon segítségül mindenkinek!P: Talán kezdjük az elején, kérlek mutatkozz be pár mondatban, hány éves vagy, mivel foglalkozol éppen...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.