RSS ikon Facebook ikon

A Wall Street elfoglalása

Írta: Almaleves

2011.10.09. 19:02

Amerikaiak egyre nagyobb tömege protestál valami ellen. A politikusok nem értik a kialakult helyzetet, a követelések nem összeszedettek, nincsenek mindenhol egyöntetűen skandált jelszavak, csak az utcán szédelgő tömeg. Egyszerűen definiálják magukat: mi vagyunk a 99%!

 

Mindezt egy olyan országban, amelyet a modern demokrácia atyjának tartanak, amelyik a föld egyik leggazdagabb országa és ahol a választási rendszer emberemlékezet óta stabil alapokon nyugszik. Mégis azt gondolják ezek az emberek, hogy nincs beleszólásuk az őket érintő ügyekbe és a sorsuk az utóbbi időben nemhogy jobbra fordult volna, hanem egyre rosszabb lett.

Nem hisznek az állami statisztikáknak, a kimutatott munkanélküliségen sokan csak nevetnek, kialakulnak a lepusztult szellemvárosok, munkahely hiányában gyors népességvesztésen mennek keresztül, de a többi településen sem sokkal jobb a helyzet, az ingatlanpiaci lufi kipukkanása óta az árak nem találtak magukra, az egyébként nagyon mobilis amerikai népesség sokszor röghöz köti, hogy nem tudja értékesíteni az ingatlanát, hogy a jelenlegi lakhelyénél prosperálóbb helyre költözzön. A szövetségi államok sincsenek jobb helyzetben, folyamatosak a megszorítások, többen csőd közeli állapotba kerültek, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a jóléti és szociális kiadásokon spórolnak.

Az állam egyelőre képes fenntartani önmagát, az erőszakszervezetek, a rendőrség még teszi a dolgát. Annak ellenére, hogy az országos médiumok megpróbálták agyonhallgatni, majd elbagatellizálni a történéséket a tüntetések további 50 városra terjedtek át.

Nem csoda, ha az emberek elégedetlenek, olyannyira, hogy mostanra még Obamának is meg kellett szólalnia, igaz a semmitmondó frázisok puffogtatásánál ezúttal sem jutott tovább. Eközben megjelenik az új Iphone 4, a tömegek megrohamozzák érte a shopokat, újabb őrület van kibontakozóban. Gerjeszti ezt a halott jövőbelátó mítosza is. A kirakatok roskadásig vannak, a reklámok továbbra is azt hirdetik, hogy fogyassz!
A 99% ekkor azt kérdezi: Miből?
Kölcsönből fizette a lakását, a kocsiját, az oktatását, a kevésbé szerencsés az orvosi beavatkozását.
Ennek ellenére a hatalom arrogáns és kivételezett képviselői továbbra is követik a jó öreg protestáns receptek: Tanulj, dolgozz, légy igyekvő! Ha így teszel, akkor nem csak az isten országának a gazdagsága, hanem a földi javak is a tiéd lehetnek. Annyi azért mindenképpen a javukra írható, hogy az elmúlt néhány évtizedben megpróbálták ezt be is bizonyítani. A hitelből mesterségesen felpörgetett gazdaság azt eredményezte, hogy a föld javainak több mint 30 százalékát az USA használja fel, ami a lakóinak - az emberiség többi részéhez képest - páratlan gazdagságot biztosított. Annak ellenére van ez így, hogy a különbségek ezen idő alatt magában az Egyesült Államokon belül is óriásira nőttek, az elmúlt évtizedben és különösen a válság évei alatt, a leggazdagabb és legszegényebb rétegek között egyre szélesebbre nyílt a jövedelmi olló.

A válság kirobbanása óta eltelt négy keserves év. Az előzőekből csupán a teli szájjal ásítozó jövedelmi olló maradt, miközben a többség kénytelen volt az általa birtokolni vélt, hitelből megszerzett javakról lemondania. Nos, az emberek ezt nem viselik jól ott sem. Főleg egy olyan országban nem, ahol a hivatalos propaganda szerint a nélkülözés csak a társadalom rest, vagy züllött tagjai közül szedi áldozatait, a törekvőket messziről elkerüli. Mindezt ígéri az Egyesült Államok nagyhatalmú, demokratikusan választott kormánya. Ezzel mindössze csak annyi a probléma, hogy az ígéretét elfelejtette betartani, eközben átláthatatlanul összefonódott, végül a tökéletes szimbiózis állapotába került bankrendszerrel és nagyvállalatokkal egyetemben. Elképzelhető, hogy a megszülető korporatokrácia képviselői meg voltak győződve arról, hogy az asztalukról lehulló konc még mindig elégséges lesz a tömegek féken tartására. Azonban ez sem jött be.

A kapzsiság, az elképzelhetetlenül magas vállalati profitok, a mesés fizetések és végkielégítések felemésztik a meglévő forrásokat, az egyszerű ember üres tányérral kénytelen távozni az asztaluk mellől, ha esetleg meg merné említeni, hogy egy így nem túl igazságos, akkor jöhetnek a pribékek. Az erőszakszervezetek hűséges alattvalóként óvják uraik testi épségét.

Ezek után Herman Cain, republikánus elnökjelölt kijelentése, miszerint: „maguk tehetnek arról, hogy nem gazdagok és nincs munkájuk”, mindenesetre meglehetősen álszentnek tűnik. Érdemes elolvasni a 99% mozgalom blogját, ide bárki beküldheti a saját történeték. Ilyeneket találunk:

"Az apám 44 évesen meghalt rákban. Még mindig fizetjük a jogi iskolájára felvett kölcsönt."

"Egy fizetésből élünk heten. Nem tudjuk eladni a házunkat, hogy elmenjük egy olyan helyre, ahol a jobbak munka kilátások, mert az ingatlanpiacot elárasztják a végrehajtott olcsó ingatlanok. Fizetéstől fizetésig élünk, alig tudunk kijönni. Tudom, hogy mi még így is a szerencsések közé tartozunk, mert van fedő a fejünk felett, van egészségünk és van mit ennünk."

"23 éves vagyok, négy éve munkanélküli.
Nincs munkanélküli segély. Nincs biztosítás. Nincs jólét. Semmi sincs..."

"Egyedülálló anya vagyok, egy 18 hónapos gyermekkel. Nem találok egy biztos helyet ahol élhetnénk, mert a szülési szabadságom alatt kirúgtak, majd kilakoltattak.
...

Eladtam mindenem..."

"Én vagyok Amerika jövője. Azonban a jövőm sivárnak tűnik, ha nem tudok eleget fizetni érte. Az oktatás emberi jog, nem kiválasztottak kiváltsága." - ezt egy tizenéves fiú írta

Igen, ezek az emberek valószínűleg nem dolgoztak elég keményen és/vagy nem képezték magukat valamelyik menő állami egyetemen. A beküldött több száz bejegyzés hasonló sorsokat tár elénk, ami legszomorúbb és egyben legijesztőbb, hogy kísértetiesen emlékeztetnek a magyar viszonyokra. Ugyanakkor nem lehet elégszer hangsúlyozni, a világ leggazdagabb országáról beszélünk (összvagyon tekintetében), amely a Föld erőforrásainak egy jelentős részét pazarlóan használja a jólétének biztosítása érdekében. Hiába a mérhetetlen erőforrástranszfer, hiába a természet totális kifosztása, a kialakult rendszer egyre inkább összedőlni látszik.

A Wall Street occupay (a Wall Street „elfoglalását” meghirdető mozgalom - a szerk.) azonban nem előzmények nélküli, kapitalista vállalkozás. A világ már egy ideje forrong, kezdődött az arab tavasszal, majd folytatódott a spanyol fiatalok egészen fantasztikus üldögélésével (demonstrációnak sem lehet nevezni azt a mediterrán fiesztát, amelyet ezek az életvidám déli népek előadtak). Jelenleg forrong Görögország és Portugália is, de szórványos tüntetések zajlanak szinte az egész világon. Valami készülődik, reméljük ezúttal a teremtés koronájából, nem egy kafkai átváltozás fog megélhetési féreget változtatni.

Látszólag nem sok eredményük volt a közelmúltban lezajlott eseményeknek. Az arab tavaszt letudta annyival a világ, hogy többnyire nyert a jó, ami a demokrácia, vagy annak valamilyen furcsa helyi módosulása. Ahol meg nem, ott a nyugati isten munkál. Nem jó szembeszegülni egy ilyen haragos, nagyhatalmú öregúrral. A teremtő mindig tudja, mit csinál!

Szíriában ugyan jelenleg is zajlik a polgárháború, azonban a nemzetközi helyzet momentán nem olyan, hogy szegény ellenállókon segíteni tudnának. Továbbá olajuk sincsen, ezért feltételezhető, hogy a lázadók terroristák, vagy legalábbis azzá válnának, mihelyt nyakukba szakadna a demokrácia. Tehát segítségre a máskor oly nagyhangú nyugati demokráciáktól ne számítsanak, sőt a biztonsági tanács a kínai és orosz vétó miatt, nem fog megalkotni még egy elítélő papír fecnit sem. A hordószónokaik verbálisan elítélik az ott folyó eseményeket, ennél többre azonban nem számíthatnak tőlük.

Egyiptomban ugyan megbuktatták az első számú vezetőt, azonban mostanra kiderült, hogy ő is csak a nevét adta a rendszerhez, a háttérben sokcsillagos tábornokok rángatják a szálakat. Verbálisan elkötelezettek a demokrácia mellett, azonban egy: azt sem tudják mi az, kettő: ha megtudnák véletlenül, akkor rémületükben kénytelenek lennének kivégeztetni néhány tízezer embert.

 

 

Líbia kicsit más tészta, ott a báb, Moammer Kadhafi mégsem bizonyult papírfigurának. Voltak támogatói - valószínű még most is vannak - a legendás női testőrségén kívül is. A lázadók komolyan összeakasztották vele a bajszukat, aminek hónapokig tartó háborúskodás lett a következménye. Teljes mellszélességgel kiállt mellettük a nyugat, támogatta őket fegyverrel, szavakkal, pénzzel. Persze nekik első osztályú olajuk van, többnyire európai érdekeltségű olajvállalatok által kitermelve, ezek után nem meglepő, hogy a legnagyobb felhasználói is az európaiak. Legalább ebben következetesek a nyugati hatalmak. Ha olajad van és ellenszegülsz, akkor jöhet a csihi-puhi.

Megnyugtató, hogy a világban zajló események mozgatórugói továbbra sem változtak. A hangzatos szavak mögött befolyási övezetek, erőforrások birtoklása és hatalomvágy bújik meg. Az álszentség olyan fokára jutott a világ, amely terhe alatt óhatatlanul össze fog roskadni. Ez a rendszer fenntarthatatlan, a hazugságok lelepleződnek, az erőforrások előbb utóbb annyira szűkössé válnak, hogy szemétgyártásra berendezkedett társadalmakra biztos összeomlás vár. A mesterségesen gerjesztett fogyasztói rémálmok világa el fog tűnni és nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem csak unokáink fogják látni és megszenvedni, hanem már mi magunk is.

Mindennek ellenére, ha a sajtóhíreket pásztázzuk, egymással homlokegyenest ellenkező információkat kapunk. Az elmondható, hogy nem teljesen egyértelmű mi zajlik a világban jelenleg, azonban ha madártávlatból szemléljük az eseményeket, néhány dolog világossá válik. Az elégedetlenség nem ideológia törésvonalak miatt keletkezett, egész egyszerűen a mindennapi megélhetés nehézségei viszik az utcára az embereket. Elmondható az is, hogy a mesterségesen gerjesztett fogyasztói vágyak beteljesítetlensége szintén nagyfokú elégedetlenséget szül, miközben a kiváltságos réteg (az 1%) túlságosan is szem előtt van. Sejthető, mi ezzel a gond…

Abban biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi rendszer haszonélvezői, sőt azok is, akik számára az alapvető megélhetést még képes biztosítani, körömszakadtáig fogják védelmezni azt. Pedig nem ártana elgondolkodni végre azon, hogyan is lehetne megoldani valóban mindezeket a problémákat, mert az egészen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi mantrák csődöt mondtak. 
Az idő pedig vészesen fogy, ha letelik, a továbbiakban nem leszünk döntési helyzetben. Elszenvedni valamit pedig elég rémes tud lenni.

Források

www.occupywallst.org
http://wearethe99percent.tumblr.com
http://kitekinto.hu/amerika/2011/10/07/egyre_tobben_tuntetnek_a_wall_street_ellen/
http://mindennapi.blog.hu/2011/10/09/egesz_amerikat_elfoglaljak_a_tuntetok?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2011_10_09&utm_campaign=index

 

1 komment

Címkék: jövő amerika válság ellenállás wall street

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr33290083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.