RSS ikon Facebook ikon

Cameron

Írta: Almaleves

2012.02.06. 11:27

- Cameron! Figyelj rám!
- Ostobaság volna rád hallgatnom, én a buta génjeim miatt vagyok esendő! – válaszolta a másik.
A szél elfújt egy házat, majd egy büdös és kicsit döglött kutyát tett eléjük.


- Hol vagyunk? – kérdezte Cameron.
- A szél szélénél. – eresztett meg egy gyenge poént Bob.
- Mit keres itt ez az eb? Szokás errefelé széthagyni a döglött állatokat?
- Faszt érdekel, nem ezért jöttünk! Rúgd arrébb és húzzunk innen. A késelős tag azt mondta, hogy ha meglátjuk az a barna fürdőkádat a ház tetején, akkor jó helyen járunk.
- Szexuálisan frusztrált vagyok Bob. Kicsit leülök elgondolkodni az életemen.
Komolyan mondta, enyhén összeráncolta a homlokán a bőrt és leült a most érkezett ház félig kiszakadt oldalának támaszkodva.
- Te teljesen meghülyültél, azt mondták mennünk kell melózni! Ha nem érünk oda, elküldenek a picsába.
- Húúú! Milyen rettenetes. Pattanás nőtt a seggemen. Mondtam már? Ha ráülök, olyan vagyok mint egy tömött zsírosbödön. Nem sárga a gatyám? Hátha szétlottyadt már!
- Aszem itt foglak hagyni. – Bob elkeseredett arccal bámulta Cameront. Aztán legyintett egyet, és elkezdte körbejárni a döglött kutyát. Megcsapta a bűze, a combján éktelenkedő sebből egy légy integetett neki. Közelebb hajolt, innen láthatta, hogy a zöld ocsmányság a rohadó húsból lakmározik. A légy nem várta meg míg megszólítják, hanem megkérdezte: - Nem kérsz belőle? Rohadt sok ez nekem. – mutatott körbe és valóban húsz évre elegendőnek tűnt számára. De Bob nem érzett éhséget, viszont dühös volt Cameronra, ezért eltaposta a legyet, majd megtörölte a cipője talpát a kutya szőrében. A kutya méltatlankodva nézett rá, de csak annyit mondott: - Anyádba töröld!
Bob nem törődött vele, megszokta, hogy itt mindenki bunkó. Visszament Cameronhoz és talpra ráncigálta.
- Ne mááár. Hagyjál békén. – nyüszögte magába roskadva, de nem ellenkezett tovább. Elindultak abba az irányba, amerre a madár sem járt. Az út nem tartott sokáig, mert egy szakadékhoz érkeztek. Úgy tűnt, hogy itt véget ért a világ, ahogy lenéztek gomolygó köd takarta el az irdatlan mélységet előlük.
- Erre nem mehetünk tovább. – konstatálta Bob.
- Mi lenne ha leugranánk?
- Meg vagy őrülve? Ezt szeretnék, ezért hajszolnak bele minket mindenbe.
- Lehet itt őrültnek lenni? – tette fel csak úgy magának a kérdést Cameron – Minek haltunk meg, ha még itt sincs az embernek nyugta? – tette fel a kérdést Bobnak.
- Nem emlékszel mit mondott a szárnyas ember? Egy esélyünk van, megtalálni szifiliszes macskát, az majd eligazít, hogy mit kell csinálnunk.
- Mekkora baromság ez az egész. – Cameron fáradt volt, az életébe már húszévesen beleunt, ezért felkötötte magát. Ha tudta volna, hogy itt fog kikötni, inkább rászokik a heroinra. De most már nem tudott mit tenni, végig kellett csinálnia, ráadásul ezzel az izgága alakkal, Bobbal. Azelőtt sosem látta, össze voltak kötözve, mikor ismét feleszmélt. A szél észrevette őket és egy kis jeges fuvallattal kedveskedett nekik. Bob kifújta a levegőt, a kilélegzett pára azonnal tömör cseppekké fagyott és a kövesút burkolatán gurult mindenfelé.
- Bassza meg, még ez is. – bosszankodott Bob. Egy kéregető patkány ült az utcán és nagyon elesettnek tűnt.
- Szánjatok meg egy szerencsétlent. – kezdte kérlelni őket.
- Mit akarsz, mit adjunk? – kérdezte Bob.
A patkány oroszlánbőgéshez hasonló üvöltést hallatott és leharapta Cameron fülét.
- Ááááá. Ez leharapta a fülem. – most már az áldozat üvöltött, a patkány eközben boldogan rágcsálta a porcokat.
- Húzzunk innen gyorsan, mielőtt megzabál teljesen ez a vadállat. – közben a kezénél fogva húzta maga után Cameront.
- Nem te vagy az hülye, aki a saját fülét levágta? – kérdezte a patkány. Alighanem összekeverte valakivel Cameront vagy csak pikírt akart lenni. Erre utalt az is, hogy közben röhögött.
- Nem te faszfej, baszd meg! – kellő távolságból már a bátorsága is megjött, de attól azért óvakodott, hogy még egyszer megközelítse a vérengző rágcsálót.
Körülöttük egyszerre sötét lett, mindenfelé reklámújságok megfakult lapjait fújta a szél, az egyik lap Cameron lábszárára tekeredett. Felvette és olvasni kezdte:
„Öngyilkosoknak nem jár ingyensör!”
Cameron elkeseredett, mindenre számított, csak erre nem.

9 komment

Címkék: valóság azután

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr924071562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

etibor (törölt) 2012.02.07. 16:29:10

Ez a készülő könyvedből van? Mert ha nem, lehetne :)

Almaleves · http://almaleves.blog.hu 2012.02.07. 17:01:09

@etibor:
lehetne, de a kérdés nem tiszta, miért érdemes meghalni?

kunzoo 2012.02.07. 21:40:07

Hú kemény volt. Kicsit Korongvilágos, de mintha a Korongvilágot Stephen King írná.

kunzoo 2012.02.08. 19:12:31

@Almaleves:

A Korongvilág egy szürreális helyszín, elképesztő szereplőkkel. Kicsit fantasy paródia, kicsit "galaktikus útikalauz stopposoknak" hangulata van.
Terry Prattchet az író.

LunaPiena 2012.02.09. 20:48:21

A dantei pokol ezen modern, groteszk, egyben nagyon szórakoztató változatáról nekem elsőre Rushdie Grímusza jutott eszembe :). Mindenesetre jó lenne, ha tényleg készülő regényed ízelítőjét olvashatnánk...

piir (törölt) 2012.02.27. 14:43:12

siettetni legalábbis biztos nem éri meg :-)

és ez jutott még eszembe róla. nahát, már két éves..
thelifeoftheshortstories.blogspot.com/2010/02/day-of-reckoning.html

meg egy amaz
thelifeoftheshortstories.blogspot.com/2010/04/black-wall.html

Almaleves · http://almaleves.blog.hu 2012.02.29. 12:58:57

@Piir:

siettetni a halált? Nem gondolnám én sem vagy mégis :)

Akrédés, hogy a halálba miért érdemes távozni? Teoretikusan. Ha elmész, miért tennéd?

Szerintem az élet dolgai csak ritkán hoznak olyan helyzetbe..
Szerinted?

piir (törölt) 2012.03.01. 15:36:55

@Almaleves: "távozni" a halálba szerintem csak siettetve lehet, mert a távozás szándékolt tevékenység, mint ahogy az a kérdés is szándékoltságra (így siettetésre) irányul, vajon érdemes-e. Áttűnni a halálba nem az érdemes vagy nem érdemes kérdése, előbb-utóbb megtörténik.

Szerintem akkor egészséges az ember, ha a gondjait mindig le tudja gyűrni annyira, hogy azt tudja magának mondani, élni akar.

Egy régi barátnőm "játszott" azzal, hogy visszatartja a lélegzetét, leállítsa a szívverését, hogy kipróbálja, milyen ez, átmenni. Az túlment az egészséges kíváncsiságon.