RSS ikon Facebook ikon

Szerelem

Írta: Almaleves

2013.01.14. 10:43

dbf9a4479b5f96e7627c31c37b196fa487c97929_m.jpg

Szerelem két felvonásban.

 

Beteljesülés

 

Nem egyedül érkeztem, belém karoló nőm elmés megjegyzéseket tett a vendégekre, máskor oly kedves humorát most nem tudtam élvezni.
Hamar észrevettelek, te a férjeddel jöttél, bódultan sétálgattál le-lemaradozva tőle.
Elárult az első pillantásod.
Magadhoz vonzottál vele, de nem tudtam egyedül megélni ezt a pillanatot. Tétován álltunk hármasban az impozáns ház előtt, nőm egyből meg is jegyezte:
- Mindketten annyira megilletődöttek vagytok.
Erre én próbáltam valami magyarázattal szolgálni. Nem hitte el. A beálló kínos csendet, a közeledő férje törte meg.

 

Valami nagyon átlátszó indokkal elszabadultunk tőlük, ki-ki a sajátja elé dobott egy hazugságot.
Elindultunk, keresve a magányos zugokat, ahol végre kettesben lehetünk.
Ahogy a filmekben láttuk.
Mindketten ki voltunk öltözve, az alkalom tette szükségessé. Felcicomáztuk testünk minden pontját. Neked akartam tetszeni.
A ház mögött találtunk rá a magányra. Nem bírta tovább. Az odavezető út túl hosszúnak bizonyult:
- Mikor veszel el feleségül? - kérdezte.
Haboztam és megelőzött a válasszal. Szemrehányóan folytatta:
- Egyáltalán mit akarsz tőlem? Kérlek, ne álltass.
Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Üres szavak, amik eszembe jutottak, mind hazugnak tűntek.
Már a kezdés is egy levitézlett házasságszédelgőé lett:
- Nem akarlak hitegetni. Neked két gyereked van és én csak akkor tudnálak magaménak tudni, ha belül teljesen kész vagyok erre. Különben gyorsan véget érő, fellángoló szenvedés lenne az egészből.
Szenvedés, a szenvedélyünk miatt. Nézett rám eltünedező tekintettel, a könnycsatornái megteltek, de nem volt színésznő, visszafogta magát, keserűségét néhány szóba sűrítette:
- Nincs értelme. Évente néhány percre vagy az enyém. Úgy élünk mintha a másik nem létezne.
- Körülöttem mindent te teremtettél. A hiányod. - válaszoltam alig hallhatóan, magam elé bámulva.
Két gyermek édesanyja, kicsi, feszes mellekkel állt előttem. Egyik sem az enyém. Sosem feküdtünk le egymással, honnan tudja, hogy olyan lenne. Csak a kételyek száma növekszik bennem, ami sok jót nem jelent.
Átkaroltam, és megcsókoltam. Lassú, érzéki öröm távozott belőlem, majd tért vissza nedves országútján. Csukott szemmel, hosszan érintették egymást mozdulatlanul ajkaink.

 

csb_eyes.jpg

 

Előzmények

Korábban volt a csók, de olyan gyorsan eltűntél, hogy sokáig azt hittem nem is történt meg. Most már jól emlékeszem rá. Akkor is ébredés előtt jöttél és csak a szemed beszélt. Gyönyörűen szólt. Azóta sem beszélt hozzám ilyen kedvesen és egyúttal ennyire szvszakasztóan senki.
Másodszorra sokkal hosszabban maradtál és sikerült tökéletesebben előadnod a gyötrődő, bűnös asszonyt. Ezúttal beszéltél hozzám. Azt mondta, hogy szereted a férjed, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan erő taszigál felém. És én ott állok, a semerre sem vezető út végén, mögöttem kitudja milyen szörnyűség vár.
Együtt voltunk, most először hosszan. Beszélgettünk, megfogtam a kezed, te szabódtál, elhúzódtál. Végül valahogy visszakeveredtél a karjaimba. Nem akartál megcsókolni, az illem, mint mondtad, a férjed iránt érzett szeretet és szerelem nem engedi, meg hogy ez nem te vagy.
Végül mégiscsak beleegyeztél, hogy átöleljelek. Az ölelésből csók lett. A csókból meg csend, amiből ismét ölelés, végül ott álltunk, megzavarodottan, egymást ölelve. A bőröd perzselt.

El kellett engedjelek.

 

 

Azt hiszem, most jött el annak az ideje, hogy egy titkos és bűnös szerelmi viszonyba kezdjünk.
Az álomelőzmények után, egyre nagyobb kedvet kapok veled egy ilyenhez, szobákban rejtőzködő, bűnt izzadó iszonyra. Miután elmész, sírni fogok.
A találkáink vonzanak és taszítanak majd minket, órákra láthatjuk egymást, néha hosszan beszélünk az érzéseinkről. Győzködjünk magunkat, hogy nem lehetünk egymáséi, néha meg csak ülünk majd. Drámai tekintetünk szemrehányóan keresi a másikban a bűnbakot. Végül egy hosszú, érzéki csókkal elbúcsúzunk örökre egymástól, ami a következő szerdáig valahogy kitart.

 

Ilyesmire gondoltam, talán ez nem borítaná fel túlságosan a viszonylag rendezett családi életünket, ellenben okozhatna keserédes pillanatokat, amelyekre érdemes emlékezni és amelyekre muszáj vágyakozni.
Lenne kedved hozzá?

Hosszú ideje kerülgetlek, vonósugarad fogva tart, holdad lettem. Tudunk egymás nélkül élni? Ezt te kérded, aki a választ régóta tudja? Nem, mégis teljes erőtlenségünkkel haladunk afelé. Nem élet ez. A szintetikus beleélés szerelemmé satnyítása folyik éppen. Hangzatos szavak, kétségkívül.
Hagyjuk ezeket. Gyere.

1 komment

Címkék: álom szerelem szenvedés vágy beteljesülés

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr495017197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LunaPiena 2013.01.18. 15:40:56

Daniela Raimondi utánérzésem volt olvasva, csak épp a férfi oldalt villantod fel, ő meg a nőit. Tecc!