RSS ikon Facebook ikon

Ritmus

Írta: Almaleves

2011.01.09. 15:22

A létezésem első pillanatában egészen furcsa kép villant be. Egy polip karjai lebegtek a vízben. Megmozdultam és a karok elkezdtek ütemesen mozogni. A lágy test előre haladt, a víz kellemesen áramlott a tapadókorongok körül.

Feleszméltem, a polip eltűnt.
Füst terjengett a helyiségben, ahol lassan magamra találtam. Egy dobverő lesújtani készült. A doboson kívül még hárman voltak, a zeneszerszámaik beállításával vesződtek, miközben bőszen szívták a cigi füstöt magukba. Elfoglaltam a helyem, a dobos lába egyenletesen mozogni kezdett. Elsőre nem is rossz. Az agya érzékelte az önkéntelennek tűnő mozdulatokat, amire a kezei is rögtön reagáltak. A dob pufogással vette tudomásul az ösztökélést, viszont a levegő megtelt hangulattal. Ezt a másik három zenész is érzékelte és késedelem nélkül csatlakozott hozzá. Az eksztázisuk fokozódott, nem hagytam, hogy ellankadjanak. A létezés így ritmust fogott. Mind a négy ember kikapcsolta önmaga nehéz érzékelését és felolvadt a rezgésekben.

Mindig jobban érdekeltek a valóság nem megfogható vetületei. Azt hiszem ezért sikert ebben a formában megtapasztalnom a létezést. Így önmagam maradhattam, felső tudatom elvesztése nélkül. Mindazon tapasztalatok, amely az egészben létezésből eddig rendelkezésemre álltak, továbbra is elérhetőek maradtak.

A zene beborított mindent, az emberi testek külön pulzáló örvényeiben keveregtem, egyszerre láttam a négy átszellemült arcot, akik egyben én voltam. Teljesen felélénkültem, a fűtetlen szobában vonagló testek felhevültek és ebben a percben világossá vált, hogy mi a feladatom. Ezért küldtek hát ebben a meghatározhatatlan formában pont ide. A rögzült valóság ezen szelete ismeretlen volt számomra, de azt éreztem, hogy fel kell derítenem. Kitekintettem az utcára. Test nélkül is mindent láttam, számomra a szemlélődés annyiból állt, hogy a rezgésekhez csatlakoztam. Kint hideg téli este fogadott. Autók fénycsóvái keresztezték egymást. Mozgást a pléhdobozokon kívül senki és semmi nem produkált. A távolban egy félig kivilágított gyárépület ácsorgott morózusan. A sarkon feltűnt egy férfi. A hullámait csak halványan érzékeltem, nem tűnt nagyon feldobottnak. Gyors léptekkel közeledett. Néhány pillanat múlva elérte a helyet, ahol vártam. A zenekarnál maradt részem igazított egyet az ütemen. A férfi nem akart megállni, de elkaptam. Benézett az áttetsző ablakon és meglátta a dobos elmosott körvonalát. Ekkor akcióba léptem. A kezeit felemelte és olyan mozdulatokat tett, mintha ő lenne a dobos. Továbbindult, de akkor már én vele voltam. A fülhallgatóját megigazította és keresett egy vibráló számot a lejátszón. Ezt én akartam, de nem volt ellenére.
Ezt onnan tudom, hogy elmosolyodtunk. Tetszett a reakciója, ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig vele maradok.

Sokáig gyalogolt, majd kocsiba ült. A zene hangerejét dögösre állította, nem is kellett beavatkoznom. A vibrációk hamarosan mindent elborítottak. A férfi szerette kikapcsolni a felesleges érzékeit. Kedvet kaptam, hogy megtanítsam érzékszervek nélkül létezni. Nagyon jó dolog. Habár nem most, ez még túl korai lenne. Megérkezett oda, ahová szeretett menni. Éreztem, hogy nemsokára otthon lesz. Kiszállt és gyalog folytatta a mindjárt elfogyó útját, lábai eközben alig érintették a fagyott földet. Ment határozottan, nagyot sóhajtott és nem volt már semmi kedve az eddigi éltét ugyanúgy folytatni tovább.

A negyediken lakott. Az ajtóban egy csinos nő fogadta. Meglepődtem mennyire szereti, a férfinek rutinszerű csók, neki a nap érzéki örömei közé tartozott. Levette az utcai gönceit, majd a halvány ösztökélésemre választott egy zenét. Még nem jött el a hangosan áradó vibrációk ideje, előtte újra meg kell ismerniük egymást. Összhang nélkül tudtam, hogy nem működhetnek. Ahogy meg tudtam állapítani, jól csinálták. Hol komolyan, hol tréfásan átadták egymásnak, saját életük aznapi lenyomatait.

Fél óra alatt tudatuk annyira összekapaszkodott, hogy éreztem, hogy eljött az én időm. A férfi keresett egy ígéretes nőt, akinek a hangja majd felkorbácsolja a vágyait. Gyorsan megtalálta, a nő hagjába beleborzongott. Rajtam is furcsa remegés lett úrrá.
Összekapaszkodtak a valódi nővel, kihasználtam a helyzetet és könnyedén belecsusszantam a nőbe is. Hosszan csókolták és ölelték egymást, majd a férfi behatolt a nőbe. Nem úgy mint én, hanem a teljes fizikai valójával. Az halk sikollyal fejezte ki egyetértését. Mozgásuk ritmusa belevegyült a hangszórókból áradó nő hangjába.
Mindkettőjüket éreztem.
 

1 komment

Címkék: zene ritmus egység rezgés vibráció

A bejegyzés trackback címe:

https://almaleves.blog.hu/api/trackback/id/tr842571799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LunaPiena 2011.01.10. 21:09:38

Jóóóóó! Átjött. Nagyon :).
süti beállítások módosítása