Legutóbb a tudatnál hagytuk abba. Mielőtt belekezdek elmesélem, valószínű, hogy meg lehet ölni Istent. Nem egyszerű, de a lehetőség fennáll.
A kisember onnan ismerszik meg, hogy kisdolgokban optimista, nagydolgokban meg pesszimista. Ezt Brecht írta valahol. Isten megölése nemcsak ambiciózus, hanem igen optimista létet feltételez. A kisember saját életéhez képest valami igazán nagy dolgot sikerülne véghezvinnie, ha meg merné tenni. Az esélye persze elég elenyészőnek tekinthető.
Most meg eltűnt a nagyvalószínűségi együtthatásban az Erőss, aki elég rendesen túlvállalta magát. Volt az a mondása, hogy más mehet a kocsmába, őt nem érdekli, akkor ő is hagy mehessen a hegyre. Azaz felvállalta a királygyilkosságot, csak éppen most úgy tűnik belebukott. Viszont a csatatéren esett el, ami legtöbbünkről nem mondható el. Igaz ennél többet nem is lehet felhozni a mentségére.
Egyszer régen még azt gondoltam, hogy a legnemesebb hivatás a prófétáé. Eltelt néhány év és nem tudnék szarabb melót kigondolni.
A világ azért lett ilyen, mert egy időben nagyon sokan azt hitték, hogy ilyennek kell lennie. Ez pedig két dolgot feltételez. Van tudat és a különböző tudatok kapcsolatban vannak egymással. Csordaszellem.
Egyáltalán az érzékelés sem jelent mást, mint a többi tudat által képviselt dolgok mérlegelése. Hogy ki volt az első, aki valamit kitalált. Hát Isten. Tehát az első tudatos lény: Isten.
Ez sok mindent megmagyaráz. Ezt írja le a Biblia, képére és hasonlatosságára teremtett. Ez csak annyit jelent, engedte megfigyelni. Ez nem rossz dolog, hanem jó. Az emberiség, sőt az élőlények közössége majmolja a fajtársait, sőt néha mégmás fajok képviselőit is.
Megfigyelni és utánozni nem elég. Genetikai parancsunk van arról, hogy oda kell menni a többi csupasz majomhoz és el kell kezdenünk beszélgetnünk velük. Ráadásul mindezt időről-időre meg kell ismételnünk. Még a legmakacsabb mizantróp sem kerülheti ki ezt a törvényt. Olya erősen belénk van kódolva, hogy nem tekinthető egyszerű evolúciós segédeszköznek. Már-már öncélú. Így elmondhatjuk, hogy az emberi lét sajátos, de nem önként választott célja lehet, hogy minél több kapcsolatot létesítsünk egymással.
