Egy pesti garzonban, valahol a belváros egyik utcájában, a második emeleten, körgangos házban, dühös kiáltás hallatszik a nyitott előszoba ablakon át.
Az állomáson várta a nőt. Némi késéssel befutott a vonat, Yvonne leszállt és megölelte Arthurt.
- Hiányoztál. – súgta a fülébe.
- Te is nekem. Igyunk valamit ennek örömére!
Betértek egy közeli kocsmába. Gyalog tették meg az odavezető utat, Yvonne-nak nem volt csak egy kis hátizsákja. Arthur vinni akarta, de Yvonne nem engedte, mert szerinte a hátizsák formája nem illett egy negyvenes férfihez.
Felült az ágyon, a férfi szemébe nézett:
- Nathan, nekem ez nem megy.
Erre a férfi is fölhúzta magát, háta mögé rendezett egy kispárnát és az éjjeliszekrényhez nyúlt. Kézbe vette a szemüvegét, tisztogatni kezdte, mintha a válaszadáshoz feltétlenül szüksége lenne rá.
- Fontos a tisztánlátás. – jegyezte meg a nő gúnyosan.
Nathan figyelmen kívül hagyta a megjegyzést és feltette a szemüveget, komoly embernek látszott tőle. Olyannak, aki a szexben is nagyon akkurátus.
Első pillantása a nő mellein akadt meg, felhúzta szemöldökét, majd megkereste a nő szemeit.
Azok a barna szemek őt bámulták.
- A részlegében számos szabálytalanságra bukkantunk. Igazából, csak arra. - közölte Lóttal a külső tanácsadó cég embere, akit az átvilágító egy másik emberrel együtt bocsátott rendelkezésre. Egymás mellett ültek, Lóttal szemben. - Egyedül az ön tevékenysége bizonyult megfelőnek.
- Nem az én érdemem, a bensőm nem engedi a zabolátlankodást. - szerénykedett Lót.
- Mások büntetésül olyan súlyosat kapnak, hogy arról koldulnak. Írmagjukat is kipusztítjuk innen, kellenek semmire. Nagyon. Mert felhatalmazottak és abszolút erkölcsűek vagyunk. Szerződést is kötöttünk. Megbízónk mindenhol hat!
- Várjanak. Vannak köztük ártatlanok. Szenvednek.
- Várunk. Bizonyítékot. Ha egyet is olyat talál, aki a végsőkig szabályos, mindenki megmenekülhet. Az átadott dokumentációban találja a mércét, különösen a tíz pontban összefoglalt Szervezeti és Működési parancsolatokkal legyen tisztában!
Penészes árkokkal szabdalt homlokom alól felsikít a neuronrománc lebenyem.
Ő a hatodik skizoid inkarnációm, aki eltemet ha meghaltam.
Meghalok kicsit, hogy találkozzam veled.
Elképzelem a mélységedbe fulladást, a nemlevés fényes bekövetkezésnek tűnik.
A legtökösebb férfi valószínűleg nő. Szerencsések vagyunk, hogy valakinek sikerült megválaszolnia Turandot három kérdését.
Megérkezett. Gyakran járt ide, mert itt senki nem zavarta. Napsütés és enyhe szellő simogatta az arcát, sehol egy felhő. Ezt kedvező jelnek gondolta.
Elővette a mobilját ellenőrizte a töltöttséget - még jó félig volt az akkuja - aztán lenémította. Néhány gally és kő segítségével rögtönzött állványzatot épített és nekitámasztotta a telefont. A kamerájával egy közeli fa törzsét és alsóbb ágait irányozta be, készített néhány fotót, ezek alapján korrigálta a kamera pozícióját. Miután elkészült és az eredményt kielégítőnek találta, hátizsákjából sárga hegymászó kötelet vett elő, meg egy fehér krétát.
Ráérősen a beirányzott fához sétált, rajzolt egy keresztet a fa törzsére, a kötelet a fa mellé dobta.
Visszament a mobiljához, elindította az Facebook streamet. Az élő közvetítés elindult. Rápillantott nézőszámra, ketten nézték.
Még utoljára ellenőrizte, hogy a kamera nem mozdult-e el. Visszasétált a fához, felvette a kötelet, és átdobta az egyik ágon. A kötél kezében maradt részével néhányszor körbetekerte a fa törzsét, majd egyerős csomóval hozzákötözte.
A kötél másik vége szabadon csüngött a fa ágán és egy hurokban végződött. Próbaképp megrángatta, az eredményt kielégítőnek találta.
Az élő közvetítést ekkor már huszonöten nézték.
Ekkor egy feketerigó szállt le arra az ágra, amelyiken a kötél lógott. Rikácsolni kezdett vagy beszélni. A lány nem értette. Elmosolyodott és felnézett az égre, aztán egyenesen bele a kamerába. A közvetítésből mindössze három perce telt el, a nézők eddig nem sok mindent kaptak. A rigó megunta és távozott.
A lány elkomorodott, fiúsan rövidre nyírt haját hátrasimította és elkezdett felmászni a fára. Gyakorlott mászó volt, ezt a fát is azért választotta, mert könnyű volt rá felkapaszkodni. Erőlködés nélkül elérte azt ágat, amelyikről a kötele csüngött. Kimászott, rátekerte az ágra és leült.
Felhúzta magához a hurkot és a nyakára illesztette, majd megszorította a csomót, de csak annyira, hogy ne fájjon, mégis szorosan körbevegye a nyakát.
Szemével megkereste a kamerát, mereven belebámult, majd ezt mondta:
- Ki bennem hisz, annak bűnei megbocsátatnak.
Régóta nem szólalt meg, hangja mégis határozott volt. Néhány pillanat múlva leereszkedett, nyakában a kötéllel csüngött a fa ágát szorongatva.
Végül elengedte az ágat, a kötél megfeszült, hirtelen légszomja lett. Kapálózott, rángatózott, aztán teste elernyedt és élettelenül lógott a fán. A beálló csöndet mennydörgés zúzta szét, felhők jelentek meg az égen és zuhogni kezdett. A telefon néhány percig még bírta, aztán zárlatos lett és lekapcsolt.
A közvetítés véget ért.
Éjjel fél tizenegy. A telefonom jelez, a kapott sms lényegre törő: önkénteseket vár a Máltai. A feladat, elkísérni az autópálya mellett vonuló menekülteket a határig. Rövid töprengés után indulok.
Kirándultunk az egyik télen. Esteledett, lefelé tartottunk a hegyről. Nem volt különösebben megerőltető túra, még a gyerekek is jól bírták. Félúton lehettünk, amikor egy katonaruhás férfi elmondta, hogy nem tudunk továbbmenni, mert valami baleset történt és az utat lezárták, így az éjszakát a közeli fogadóban kell töltenünk. Mire a fogadóba értünk besötétedett, a gyerekek elfáradtak, a feleségemnek megfájdult a feje. A fogadóban meglepően sokan voltak, a szobákat már mind elfoglalták és így nekünk csak az étteremrész padlóján jutott hely, ahol már rajtunk kívül is voltak néhányan. Miután elrendeztük a gyerekeket, kerestünk egy alkalmas helyet és lefektettük őket. A hely, amit találtunk, otthonos kis zug volt a körülményekhez képest, mert egy hosszú kanapé elválasztotta az étterem többi részétől, így csak az egyik oldala maradt nyitott. A gyerekek rögtön lefoglalták a sarkot, és melléjük feküdt a feleségem is. Én már csak szűkösen fértem volna oda, ezért úgy döntöttem, hogy nyitok egy új sort és ott alszom. A feleségem lába, ha nagyon kinyújtózkodtam, pont hozzáért az enyémhez. Ők hárman hamar elaludtak, kimerítette őket a gyaloglás, de én még nem voltam álmos, úgy döntöttem elalvás előtt még olvasok. Közben még néhányan érkeztek, az étteremben folyamatos volt a neszezés, és néhol halk beszélgetés folyt. Egy cserkésztábor lámpaoltás előtti zsibongására emlékeztet a hangulat. Nem messze tőlem egy idősebb férfi maga elé meredve sörösüveget szorongatott a kezében, néha kortyolt belőle. Megpróbáltam belemélyedni a könyvembe, de nem kötött le, néhány oldal után azt vettem észre, hogy ismét az éttermet figyelem. Többen elaludtak, általánossá vált a szuszogás. A moraj is elhalkult és megszűnt a ki-be járkálás. Úgy tűnt, a terem villanyoltáshoz készülődik.
Ez beszámoló azért készült, mert tovább nem maradhattam csendben, volt aki rá is kérdezett, mikor lesz már kész. Most. De figyelmeztetek mindenkit, hogy elég szar lett. Sőt. Istenről és a városunkról szól, meg az itt élő emberek mindennapjairól.
- Hello Jack! - villantott rá egy széles mosolyt a mellette elhaladó nő.
- Hello Mary! - hebegte vissza a férfi. Furcsa, hogy Mary köszönt neki és még a nevére is emlékszik, amikor eddig észre sem vette. Pedig már három éve dolgoztak ugyanazon az osztályon, de a közös értekezletek kivételével sosem vette a fáradságot, hogy megismerje.
Lapunk hangvételéhez igazodva, ismét brutális szomorkodást rendezünk. Ezúttal klasszikus fronton kerestük meg azokat a szerzeményeket, amelyek alkalmasnak látszanak elvenni a további létezéstől a humán létforma kedvét.
A konyhaasztalnál ült. Lassan kanalazta a félig kihűlt levest, közben a tányérjára meredt.
- Kate is ott volt? - kérdezte a férfi, aki a szőnyegről figyelte. Körülötte mindenfelé szétdobált játékok, gyűrött újságok hevertek. Előtte egy csecsemő turkált a kacatok között.
- Csak az elején, utána ment a konyhastúdióba megnézni valami beépíthető tűzhelyt.
- Aha.
- A fizetésemelés mellé kap valami kinevezést is, annyira meg vannak elégedve vele.
- Hú de jó.
- Hiába vagy lekezelő, ez nekik nagy dolog. Végre kezdenek egyenesbe jönni.
- Nehogy azt hidd, hogy nem örülök. Csak ennyire tudom kimutatni.
- Tudom, hogy nem örülsz nekem, és a hátad közepére sem kívánsz. Legszívesebben egyedül élnél, mint a haverod.
A hétvégén megvilágosodtam. Megtudtam, hogy mi az a wellness hotel.
Olyan uszoda, ahol ott lehet aludni.
Ismét megtörtént esetet szeretnék elétek tárni. Nemrégiben elgyötört arccal látogatott meg az egyik ügyfelem. Persze azonnal rákérdeztem, hogy mi a gond. Azt felelte, hogy most érkezett haza a nyaralásból és teljesen kész van. Azt is elmondta, hogy ő jól akarta magát érezni, de egyáltalán nem ment.
Mai életvezetési tanácsunkat egy majdnem tragédiába torkolló eset apropóján adjuk. Ügyfelem két napig hányt, kijött belőle még a víz is, pedig látszólag semmi baja sem volt. Se láz, se drog, se semmi. Már a kiszáradás határán egyensúlyozott, amikor hála sokéves tapasztalatomnak, eszembe jutott valami. Rögtön meg is kérdeztem: - Te miként szoktad testedbe vinni a vizet?
- Megeszem. - felelte.
- Csak ezt ne! - kiáltottam fel, majd megitattam. Azonnal jobban lett, mert megmentettem az életét.
Tehát mai tanácsunk a következő:
A vizet soha nem szabad enni, csak inni! Ellenkező esetben kiszáradáshoz vezet.
Vizet veszélytelenül csak a halak ehetnek, életmódjukból kifolyólag!
"Life coaching
A coachingnak ez a fajtája az értékek és jövőkép tisztázásáról és célok kitűzéséről szól, annak érdekében, hogy az adott személy kielégítő, sikeres és teljes életet éljen. Az életvezetési coaching során a coach segít kliensének tisztázni, mit akar az élettől, támogatja és bátorítja a változási folyamat során."
Ha valaki szeretné magát nyárra formába hozni, hogy ne legyen olyan, mint egy malac, a testén hurcolt zsírszalonnát csökkentenie kell.
Ehhez a következő (szabadalmaztatás alatt lévő) módszert ajánlom: tegyen kevesebb ételt a szájába.
Ez a módszer egyébként csak nőknél működik, mert ahogy az egyik kedves ismerősöm szokta mondani: mindegyik férfi disznó!
"Life coaching
A coachingnak ez a fajtája az értékek és jövőkép tisztázásáról és célok kitűzéséről szól, annak érdekében, hogy az adott személy kielégítő, sikeres és teljes életet éljen. Az életvezetési coaching során a coach segít kliensének tisztázni, mit akar az élettől, támogatja és bátorítja a változási folyamat során."
- Hány éves vagy?
- Hmmm. Kettő.
- És hogy hívnak?
- Hmmm. Nem tudom. Meg kell kérdeznem az apukámat.
Elmegy. Látom, hogy felteszi a kérdést. Visszajön.
- Anna.
Legutóbb a tudatnál hagytuk abba. Mielőtt belekezdek elmesélem, valószínű, hogy meg lehet ölni Istent. Nem egyszerű, de a lehetőség fennáll.