Lucy, múlt héten az Egyesült Államokból a sarki közértbe emigrált, mivel helyzete csaknem tarthatatlanná vált. A pénztáros végignézett a bevándorlón és azonnal befogadta a kérelmét.
Vigasztalásul átnyújtott neki egy klubkártyát, ami minden vásárlásnál 10% kedvezményt fog jelentni neki a teljes vételárból. Persze sejtette, hogy ez nem lesz elegendő kompenzáció a lány sebeinek begyógyítására, azonban tőle ennyi telt. Külvárosi bolt lévén a lehetőségei korlátozottak.
Lucy iszonyatosan megrémült, mert úgy érezte, hogy itt nem becsülik meg eléggé, leértékelik. Ennyivel kevesebbet ér az élete, de ez még éppen belefér.
Gondolta körülnéz, megismeri új otthonát. Nem egy Wall Mart, kicsit szűkös, de azért megjárja. Még karamellás ánizst is tartanak. A csemege pult előtt elhaladva utána szólt az eladó, hogy tekintse meg az akciós sonkát.
Visszanézett az eladóra és pánikba esett. Zokogva dőlt az állateledel pultnak. Eszébe jutott, hogy 35 éves és nincs senkije. Mármint férfi. A húsa másodosztályú, lassan már csak kutyakajának jó. Onnantól már csak a dögkút van. Igaz, csak a városi kutyák válogatósak. Ő is egy olyan partra úszott bálnának érezte magát, akinek a megmentéséért napokig küzdöttek az állatvédők, de csak késleltetni tudták az elkerülhetetlen véget. Igen, az ő anyukája is küzdött érte.