- Cameron! Figyelj rám!
- Ostobaság volna rád hallgatnom, én a buta génjeim miatt vagyok esendő! – válaszolta a másik.
A szél elfújt egy házat, majd egy büdös és kicsit döglött kutyát tett eléjük.

- Hol vagyunk? – kérdezte Cameron.
- A szél szélénél. – eresztett meg egy gyenge poént Bob.
- Mit keres itt ez az eb? Szokás errefelé széthagyni a döglött állatokat?
- Faszt érdekel, nem ezért jöttünk! Rúgd arrébb és húzzunk innen. A késelős tag azt mondta, hogy ha meglátjuk az a barna fürdőkádat a ház tetején, akkor jó helyen járunk.
- Szexuálisan frusztrált vagyok Bob. Kicsit leülök elgondolkodni az életemen.
Komolyan mondta, enyhén összeráncolta a homlokán a bőrt és leült a most érkezett ház félig kiszakadt oldalának támaszkodva.
- Te teljesen meghülyültél, azt mondták mennünk kell melózni! Ha nem érünk oda, elküldenek a picsába.
- Húúú! Milyen rettenetes. Pattanás nőtt a seggemen. Mondtam már? Ha ráülök, olyan vagyok mint egy tömött zsírosbödön. Nem sárga a gatyám? Hátha szétlottyadt már!
- Aszem itt foglak hagyni. – Bob elkeseredett arccal bámulta Cameront. Aztán legyintett egyet, és elkezdte körbejárni a döglött kutyát. Megcsapta a bűze, a combján éktelenkedő sebből egy légy integetett neki. Közelebb hajolt, innen láthatta, hogy a zöld ocsmányság a rohadó húsból lakmározik. A légy nem várta meg míg megszólítják, hanem megkérdezte: - Nem kérsz belőle? Rohadt sok ez nekem. – mutatott körbe és valóban húsz évre elegendőnek tűnt számára. De Bob nem érzett éhséget, viszont dühös volt Cameronra, ezért eltaposta a legyet, majd megtörölte a cipője talpát a kutya szőrében. A kutya méltatlankodva nézett rá, de csak annyit mondott: - Anyádba töröld!
Bob nem törődött vele, megszokta, hogy itt mindenki bunkó. Visszament Cameronhoz és talpra ráncigálta.
- Ne mááár. Hagyjál békén. – nyüszögte magába roskadva, de nem ellenkezett tovább. Elindultak abba az irányba, amerre a madár sem járt. Az út nem tartott sokáig, mert egy szakadékhoz érkeztek. Úgy tűnt, hogy itt véget ért a világ, ahogy lenéztek gomolygó köd takarta el az irdatlan mélységet előlük.
- Erre nem mehetünk tovább. – konstatálta Bob.
- Mi lenne ha leugranánk?
- Meg vagy őrülve? Ezt szeretnék, ezért hajszolnak bele minket mindenbe.
- Lehet itt őrültnek lenni? – tette fel csak úgy magának a kérdést Cameron – Minek haltunk meg, ha még itt sincs az embernek nyugta? – tette fel a kérdést Bobnak.
- Nem emlékszel mit mondott a szárnyas ember? Egy esélyünk van, megtalálni szifiliszes macskát, az majd eligazít, hogy mit kell csinálnunk.
- Mekkora baromság ez az egész. – Cameron fáradt volt, az életébe már húszévesen beleunt, ezért felkötötte magát. Ha tudta volna, hogy itt fog kikötni, inkább rászokik a heroinra. De most már nem tudott mit tenni, végig kellett csinálnia, ráadásul ezzel az izgága alakkal, Bobbal. Azelőtt sosem látta, össze voltak kötözve, mikor ismét feleszmélt. A szél észrevette őket és egy kis jeges fuvallattal kedveskedett nekik. Bob kifújta a levegőt, a kilélegzett pára azonnal tömör cseppekké fagyott és a kövesút burkolatán gurult mindenfelé.
- Bassza meg, még ez is. – bosszankodott Bob. Egy kéregető patkány ült az utcán és nagyon elesettnek tűnt.
- Szánjatok meg egy szerencsétlent. – kezdte kérlelni őket.
- Mit akarsz, mit adjunk? – kérdezte Bob.
A patkány oroszlánbőgéshez hasonló üvöltést hallatott és leharapta Cameron fülét.
- Ááááá. Ez leharapta a fülem. – most már az áldozat üvöltött, a patkány eközben boldogan rágcsálta a porcokat.
- Húzzunk innen gyorsan, mielőtt megzabál teljesen ez a vadállat. – közben a kezénél fogva húzta maga után Cameront.
- Nem te vagy az hülye, aki a saját fülét levágta? – kérdezte a patkány. Alighanem összekeverte valakivel Cameront vagy csak pikírt akart lenni. Erre utalt az is, hogy közben röhögött.
- Nem te faszfej, baszd meg! – kellő távolságból már a bátorsága is megjött, de attól azért óvakodott, hogy még egyszer megközelítse a vérengző rágcsálót.
Körülöttük egyszerre sötét lett, mindenfelé reklámújságok megfakult lapjait fújta a szél, az egyik lap Cameron lábszárára tekeredett. Felvette és olvasni kezdte:
„Öngyilkosoknak nem jár ingyensör!”
Cameron elkeseredett, mindenre számított, csak erre nem.