Megérkezett. Gyakran járt ide, mert itt senki nem zavarta. Napsütés és enyhe szellő simogatta az arcát, sehol egy felhő. Ezt kedvező jelnek gondolta.

Elővette a mobilját ellenőrizte a töltöttséget - még jó félig volt az akkuja - aztán lenémította. Néhány gally és kő segítségével rögtönzött állványzatot épített és nekitámasztotta a telefont. A kamerájával egy közeli fa törzsét és alsóbb ágait irányozta be, készített néhány fotót, ezek alapján korrigálta a kamera pozícióját. Miután elkészült és az eredményt kielégítőnek találta, hátizsákjából sárga hegymászó kötelet vett elő, meg egy fehér krétát.

Ráérősen a beirányzott fához sétált, rajzolt egy keresztet a fa törzsére, a kötelet a fa mellé dobta.

Visszament a mobiljához, elindította az Facebook streamet. Az élő közvetítés elindult. Rápillantott nézőszámra, ketten nézték.

Még utoljára ellenőrizte, hogy a kamera nem mozdult-e el. Visszasétált a fához, felvette a kötelet, és átdobta az egyik ágon. A kötél kezében maradt részével néhányszor körbetekerte a fa törzsét, majd egyerős csomóval hozzákötözte.

A kötél másik vége szabadon csüngött a fa ágán és egy hurokban végződött. Próbaképp megrángatta, az eredményt kielégítőnek találta.

Az élő közvetítést ekkor már huszonöten nézték.

Ekkor egy feketerigó szállt le arra az ágra, amelyiken a kötél lógott. Rikácsolni kezdett vagy beszélni. A lány nem értette. Elmosolyodott és felnézett az égre, aztán egyenesen bele a kamerába. A közvetítésből mindössze három perce telt el, a nézők eddig nem sok mindent kaptak. A rigó megunta és távozott.

A lány elkomorodott, fiúsan rövidre nyírt haját hátrasimította és elkezdett felmászni a fára. Gyakorlott mászó volt, ezt a fát is azért választotta, mert könnyű volt rá felkapaszkodni. Erőlködés nélkül elérte azt ágat, amelyikről a kötele csüngött. Kimászott, rátekerte az ágra és leült.

Felhúzta magához a hurkot és a nyakára illesztette, majd megszorította a csomót, de csak annyira, hogy ne fájjon, mégis szorosan körbevegye a nyakát.

Szemével megkereste a kamerát, mereven belebámult, majd ezt mondta: 

- Ki bennem hisz, annak bűnei megbocsátatnak.

Régóta nem szólalt meg, hangja mégis határozott volt. Néhány pillanat múlva leereszkedett, nyakában a kötéllel csüngött a fa ágát szorongatva.

Végül elengedte az ágat, a kötél megfeszült, hirtelen légszomja lett. Kapálózott, rángatózott, aztán teste elernyedt és élettelenül lógott a fán. A beálló csöndet mennydörgés zúzta szét, felhők jelentek meg az égen és zuhogni kezdett. A telefon néhány percig még bírta, aztán zárlatos lett és lekapcsolt.

A közvetítés véget ért.