Ha az van neki, akkor miért nem evez vele olyan másmilyenfajta vizekre?
A pékeket sosem értettem, meg sok másokat sem.
De elmehetnénk innen, mert az jobb lenne. Vagy volna? A volna, hiába feltételes, mégis múltidejűséget sugároz. Annak a szimbóluma, hogy csak az ember darabolja az időt, mint a favágó a rönköket, pedig az egyidejűleg van mindig és mindenhol. A tér is ilyen, csak szólok, tehát aki máshová vágyik, az ugyis ugyanoda lukad ki, mint ahol van.
Erre mondja a bölcs buddhista, csak az út számít, nem cél.
Ebből aztán következik, hogy a cél nem szentesíthet semmilyen eszközt, hanem csak az út teheti ezt meg. Tehát ha halomra öldössük egymást, miközben a lelki békénket keressük valamely elmaradott nemzet tagjaként, akkor az helyes, mert ezután nem kell lökdösődni a kitaposott ösvényen. Aki pedig nem szereti az erőszakos megoldásokat, járhat kitapostalan ösvényeken is. Őket úttörőknek szokás nevezni és büszkén jelenthetem, valamikor voltam én is az.
Mivel a múlt egyben a jelen és a jövő is egyben, ezért az úttörőség most is jellemző kell legyen rám.
