Kim Dzsong Il, népének szeretett és felvilágosult pásztora, egy reggel arra ébredt, hogy nem áll fel neki. Először pánikba esett, majd határozott vezérhez méltón, nekiállt rögtön átgondolni a lehetőségeit.
Ezek azon túl, hogy nem túl sok változatossággal kecsegtettek, azzal is jártak, hogy a hátralévő életében némi nehézséget jelent a fiatal komcsi lányok izélgetése. Ezen kívül azért rendkívül bosszantó, mert a halál közelségét is félreérthetetlenül jelezi számára. Ez egyszer nem ő mondja meg, hogy kit és mikor kell az igazságos és könyörtelen elvek mentén átsegíteni a túlvilágra. Miközben erre gondolt, magában elmosolyodott. A rohadék nyugati fecsegőknek legszívesebben azonnal felnyitotta volna a szemét, persze konzervnyitóval, mert az izgalmasabb. A forradalom ideológiája megkérdőjelezhetetlen, bizonyítja az, hogy milyen közel áll a haláléhoz. Mindenkit elér és senkin nem könyörül. Maga az igazság színtiszta esszenciája.
Az utolsó óra közelít, nem szabad csüggedni. Előre, ahogy a párt is mindig mondja.
Azonban a pánikba esés jutott ismét eszébe, majd rögtön ezután az utódlás kérdése kezdte foglalkoztatni. Elvégre egy valamirevaló diktátornak is legfontosabb, hogy az ország ügyeit debil utódainak egyikére hagyományozza.
Mielőtt nekiállt volna kiadni az utasításait, elgondolkozott, ki is lehetne megfelelő arra, hogy átvegye a helyét, azt, amit még apjától kapott örökül. Nem vitás, a kis Kim Dzsongun lehet egyedül alkalmas a sok felelőséggel és lemondással járó posztra. Ráadásul a három közül az ő feje a legnagyobb, ami különösen alkalmassá teszi a népvezéri szerepre.
Ez az eset már jó régen történt, azóta a kisfiú fejnehéz férfivá érett, eközben rátermettségét számtalan rang és cím megszerzésével bizonyította. Azonban apja még egyszer utoljára próbára akarta tenni lojalitását, ezért elküldte egy svájci egyetemre tanulni. Dzsongun álnéven beiratkozott az egyik nagyhírű intézménybe, ahol először furcsán néztek rá, később viszont néhány elvetemült megpróbálta közelebbről is megismerni őt.
Az alábbi párbeszédet egy neve elhallgatását kérő diáktársa osztotta meg velünk:
A helyszín egy svájci kocsma, ahová meghívták Kim-et az egyik esti ivászatukra. Néhány különösen perverz alak meg akarta ismerni azt a csodabogarat, aki ugyan a hajviseletét a helyi igények szerint addigra már megváltoztatta, de kisbolygónyi méretű feje még mindig sokakat ejtett ámulatba.
Egy idő és néhány sör után a többiek rá tudtak nézni röhögés nélkül is, majd érdeklődni kezdtek:
- Te mit szeretsz csinálni szabadidődben?
- Szeretek kosarazni, síelni és... - majd kisvártatva hozzátette: - ...kivégzéseket nézni...
Az egybegyűlt társaság először csendben emésztette a hallottakat, majd szinte egyszerre törtek ki harsány vihogásban.
Hát így lett menő srác a diktátor fia.
(a képeket Tetsuya Ishida festette)
