Nézzünk körbe.
Innen úgy tűnik, van gond elég.
Globális felmelegedés, szegénység, recesszió, munkanélküliség.
Lassan fizetős lesz a behajtás a belvárosba, így az akciós türelmi zónáknak is lőttek. A háromezres ringyó, benzinnel, dugódíjjal, benne lesz ötbe. A kurva életbe! Ennek a fele sem tréfa!
Végre meg kéne találni a problémák valódi okozóját, ha nagyon odafigyelünk, biztos felelőségre lehet vonni valakit. Itt van például ez a vegyület, az oxitocin, aminek hiányát az Európa szívében csücsülő nép nagyon megszenvedi. Amiatt, hogy utóbbi időben elég keveset kaptak belőle az itt élő emberek, elfelejtettek boldognak lenni. Az persze nyilvánvaló, hogy nem kell minden népnek boldognak lennie, csak jó volna ezt tudatosítani önmagunkban is. Mivel nekünk ez úgysem megy, önként lemondhatnánk róla. Legalább nem volna több csalódás miatta. Felvehetnénk helyette egy sajátságos nemzeti karaktert, a szomorú szemű búsuló juhászét, amit levédenénk, mint melankolikus hungarikumot. Születnének róla viccek a nagyvilágban, és végre igazán kitűnnénk valamivel. Nem kéne magunkat többé megjátszanunk, ráadásul még jól is állna nekünk!
Úgy tűnik, hogy nem vagyunk ennyire felvilágosultak, és el kell fogynia ahhoz pármillió magyarnak, hogy a többség belássa, ez az egyetlen járható út.
Mert mi van most? Gyilkosságok. Állandósult a depresszió, a lakosok elkezdték vaktában gyilkolni a vadidegeneket, majd rendszerető nép lévén, tervszerűen kiirtani a rokonaikat, végül figyelemreméltó jellemfejlődést felmutatva, lemészárolni önmagukat. A szomszédaink szerint, ez utóbbi egyáltalán nem meglepő, mert, ha magyarok lennének, ők is ezt tennék magukkal.
Egy olyan népnél, amely ideológiai okokból nem akar szaporodni, ez jelentős problémának tűnik. A megoldás sokak szerint odaát van, ezért aki életben marad, az külföldre menekül. Tanúk beszámolója szerint a Föld összes országa kellemesebb hely Magyarországnál. Aki ezt nem így gondolja, az még nyáron is piros-fehér csíkos sálat visel, mert az állítólag megvéd a külföldi bankárok rontásától.
Ez azért baj, mert alig vagyunk szaporábbak egy kődarabnál. Könnyű így elfogyni.
Aki mégis marad, és valahogy átvészeli a szuicid éjszakák csábítását, az néha kénytelen szembesülni a rézkilincsek tulajdonviszonyainak változásaival.
Mondják, hogy a világ és különösen Magyarországon értékválságot él át, a magyar lakosság azonban ezt nem így gondolja, igaz, máskor is előfordult már, hogy nem értett egyet a világ többi részével. Speciel a 120 éves rézkilincsek itthon óriási megbecsülésnek örvendenek. Nemcsak a hó végi kocsmaszámlát fedezik, hanem hozzájárulnak a nyersanyagok szükségszerű reciklikálásához is. Aki pedig ilyet szerel a házára, vállalnia kell a kockázatot, hogy a vagyonátruházás olykor a beleegyezése nélkül is meg fog valósulni. A középosztálybeli kispolgár pufogását pedig örömmel hallgatjuk, hisz elég választékosan, bár nem túl eredeti módon tudja magát kifejezni.
Dühében néha elragadtatja magát. Sötét ruhát ölt, fegyverrel hadonászik és a kelleténél többet foglalkozik a gyermekével. A gyermek csodálja apja elszántságát és bátorságát. Alkotni kezd, leképezi az őt körülvevő valóságot. A feszti körkép kisiskolás verziójába beleszövi a hőst, aki védtelen, ám bűnös embereket gyilkol, mert azokról apukája megmondta, hogy rosszak és neki eddig mindig igaza volt. A rosszakat minden esetben, le kell mészárolni. Értékválságról ebben az esetben sem beszélhetünk. A video hatására néhány ezer ember ismét elgondolkodik, szedi a sátorfáját és kivándorol. Az adófizető polgárok száma ismét csökkenésnek indul.
Nem felvállalni önmagunk, az egyedi nemzeti karakterünk, vágyakozni az elérhetetlen boldogság után, egy idő után maradandó elváltozásokat okoz. A viselt álarcaink önálló életre kelnek, kialakul a multiplex személyiség vagy a skizofrénia. A tisztes családapa és a tömeggyilkos megfér egy testben, nem tudni melyik a főbérlő, azt viszont igen, hogy nincs egyedül.
A határozott ellenségképpel rendelkező tag kijelöli a célpontot, és egyáltalán nem ellenzi, sőt egyenesen követeli, hogy fiából katona legyen.
Vissza a katonaságot, ott aztán fegyelmet tanul a fiú! Saját élményei és azon szerencsések beszámolói, akik még részesültek ebben a csodában, érdekes módon nem késztetik elgondolkodásra. Ha mégis megtenné, akkor felismerné, hogy a sereg két dolgot tanított meg az életben. Lopj és lapulj! A tömény dögunalmat meg üsd el piálással. Persze csak ha amatőr vagy. Amennyiben a menőkhöz akarsz tartozni, drogoznod kell, bent a kutya se nézi. Az anyag valahogy mindig beszivárog, majd miután látá a bezárt tömeg, hogy ez jó, lett azonnal totális piacnyitás és dínomdánom. A fogyasztásban meg atomrobbanás. Még a tanyasi gyerek is úgy szívta fel az utcácskákat, mint a porszívó.
Falusi és városi békés egyetértésben váltak alkalmi fogyasztóvá, miáltal a sivár környezetben eltöltött órák unalma azonnal elpárolgott. A bevállalósabbak heroin álmokban tobzódtak, a közösségi emberek meg éjszakai speed partykon buliztak. Egymás szavába vágva biztosítva egymást, múlhatatlan barátságukról. Ami reggelig, vagy ameddig anyag van, kitart. Apukának mint mindig, most is igaza van. Kell a gyermeknek a közvetlen tapasztalás, így ismeri meg a világot! A cigányokat meg le kell lőni, mert szar anyagot tudnak csak hozni és azt is visszalopják!
Így a katonaviselt emberek fegyelmet tanulva kerülnek vissza a civil életbe, amitől majd a közvilágítás is vigyázzban áll Esztergomban. Minden megváltozik, sokkal jobb lesz.
