Tegnap megálmodtam, hogy két nap múlva meghalok. Ma van az életben töltött utolsó napom.
Szerencsések érzem magam, hogy megtudtam. Ez egy fontos dátum az ember életében, vagyis inkább a halálában. Mert legyünk optimisták, ez egy kezdet. A halál kezdete. Nem érdemes azon töprengeni, hogy mi lesz azután, hiszen alig egy nap múlva megtudom. Azért az elég rövid idő ahhoz, hogy ne legyek türelmetlen.
Jobban érdekel, hogy ki árulta el.
Nem volt jelen senki, úgy hangzott mint egy telepatikus üzenet. Tisztán érthetően ennyi hangzott el: Két nap múlva meghalok. Egyes szám első személyben. Ennek ellenére mégis idegen eredetre gyanakszom, mert nem a szokásos homályos álom metodikában jelentkezett. Sem előtte, sem utána nem volt semmi egyéb. Elkerültek a zavaros képek, a furcsa szürreális történések, csak az üzenet állt magában, határozottan. Azután fel is ébredtem egy kis időre, mintha tudatosítani akarta volna bennem, nehogy úgy feledkezzek meg róla reggelig, mint az álmaim többségéről.
Az is érdekelne, hogy miért árulta el.
Logikai úton megközelítve csak arra tudok gondolni, hogy valami fontosat még meg kell tennem. Ha két napot kaptam, akkor az nem lehet olyan hosszú távú dolog, mint egy regény megírása.
Két nap nem sok idő, ha úgy vesszük. Persze nem is annyira kevés. Azt szemétségnek érezném, ha mondjuk egy perccel a halálom előtt árulná el. Akkor mit lehet tenni. Maximum egy üvöltés férne bele: Bassza meg, ezt elbasztam! És kampec.
Eddig eltelt több, mint egy nap és még veszekedtem is, viszont nem jöttem rá, hogy mi lenne a feladatom. Ezért nem csináltam semmi különöset, sőt az időt sem próbáltam kiterjeszteni. Korán lefeküdtem és különösen jól aludtam az éjjel. Néhány embernek elmondtam, hogy holnap meghalok, vagyis, hogy ezt álmodtam. Persze senki nem hitt nekem, azaz az álmomnak.
Ma elmegyek vért adni. Egy levelezőlapot kaptam, hogy menjek, talán ezzel van összefüggésben. Halálom előtt átadom az életerőm egy részét egy haldokló ismeretlennek, aki tovább él és talán őbelőle lesz Jézus.
Este leiszom magam, de nem emiatt. Amúgy is ezt tenném.
Nem fogok elbúcsúzni senkitől.
