Nagyon szeretem a tipográfiát. Japán ezer évvel ezelőtt kézírás alapján alkotott véleményt, ahol természetszerűleg a japán írásjegyeket nem ismerő európaiakat hugyozzák le, mint az a Shogun c. dokumentum szappaneposzból megtudtuk!
Azóta digitális analfabétákká váltunk, most azokat hugyozzák, akik a tableteket, smart phone-okat ignorálják.
A lehugyozás az érzelmek egy nagyon erős kifejeződése! Szerintem büszkék lehetnek azok, akiket nem véletlenségből, vagy szexuális késztetésből vizeltek le!
Az összeférhetetlenség terjed Japánon kívül is, a minap kaptam egy üzenetet,melynek tetején az állt: Az iPhone készülékemről küldve.
Nagyon szerettem volna, ha az én üzenetem azt válaszolja vissza, hogy a Magyar Posta segítségével küldve.
Ez anakronizmus. Nem vagyok felkészülve az offline világ megaláztatásaira, nem gondolom, hogy levélpapírt válogatnék órákat, borítékot nyálaznék, bélyeget ragasztanék. Pedig a bélyegek mindig csodálattal töltöttek el! Főként azok, amelyek borítékon érkeztek. Számomra elérhetetlen címekről jöttek, színesés egzotikus formákkal nyomva, sosem poste restante. Ha egyáltalán jelent valamit ez a fogalom manapság! Kiábrándultam a bélyegekből. Azóta, amióta mindent meg lehet venni színes papírokért.Papírt,papírra cserélni? Van ennek bármi értelme?
