Meghívtak Lámanézőbe, amit elfogadtam. Reggel felvettem szkepticizmusom álarcát és nekiindultam az útnak. Szerencsére sem a Láma, sem más nem hallotta a fejemben visszhangzó gondolatokat. De a savanyú pofámat, azt láthatta mindenki. Ilyen kezdet után magam is értetlenül állok az előtt, hogy mikor kijöttem az előadás végeztével a teremből, elérzékenyültem. Nem, ez így eléggé pontatlan. Elfolytam, megsemmisültem és nagyon szegénynek éreztem magam. Lelki értelemben persze.
