Az evolúció büszke lehet magára, sikerült megalkotnia a minden szempontból tökéletes fajt, a Homo Sapiens Hungaricust. Megtehette volna, de nem elégedett meg ennyivel. A tökéletességét bizonyítandó fogadást kötött a szakállas öregúrral, kérve, hogy próbálja meg a Hungaricusokat erősen. Látszik hogy van benne ambíció! Az öregúr vállat vont, és kormányt adott a népnek.
A világ állítólag valamikor elromlott, és úgy tudjuk, hogy eddig minden javítási kísérlet csúfos kudarcba fulladt. Mégis állandóan új brigádok jelentkeznek, akik biztosan tudják a megoldást. Van már Új Hajnal rend, Zeitgeist mozgalom, Venus Project, csak tudnám, hogy minek? Magyarországon speciel minden úgy jó, ahogy van. Lehetne így külföldön is, ha hagynának végre bennünket érvényesülni.
Hülyék, hülyék, hülyék. Körülvesznek, elállják az utam, kikerülhetetlenek. Nem vagyok egy nyugodt ember, öndiagnózisom alapján simám rám illene a nyughatatlanul tekergő lábak szindrómája, ha nem tartanám az ilyesmit tökéletes baromságnak. Annak ellenére, hogy roppant ideges a természetem, nem nehéz felbosszantani. Az elmúlt napok egyik legnagyszerűbb pillanatában érkezett bojkott felhívás ismételten súlyos mérgezést okozott épp gyógyulófélben lévő lelkemen. Benzinkutakat kellene befenyítenem, hogy a nyomorult élősködők megtanulják végre a rendet.
Érkezésem a földre tuti meglepetés volt.
Magam lepődtem meg legjobban.
Beszippantott egy idea.
Gondolataim iránya a készületlenség és a globális katasztrófa.
Mit tehetnék, ha bekövetkezik az ismert világ összeomlása. Egyáltalán kellene tennem valamit?
Egyáltalán van ennek realitása? Depressziós lennék?
A hamarosan bekövetkezni látszó ökológia katasztrófa sajnos tőlünk (is) elég komoly áldozatokat fog követelni. Le kell mondanunk az eddig megszokott kényelmünkről, lehet, hogy az életünkről is. A második esetben nem lesz szükségünk semmire, így ezzel az eshetőséggel most nem foglalkozok. Ha azonban életben maradunk, biztosan lesznek szükségleteink. A boltokra ugyanis nem számíthatunk, mind kifosztják az első héten, a hasunk vészesen ürülni kezd, a hosszú évek alatt összegyűjtött zsírtartalékaink pedig hamar az éhség martalékává válnak. Végül pedig a megszokott dolgaink is lassan, de annál biztosabban elhasználódnak. Mindezeket megfelelő előkészületekkel elháríthatjuk! Össze kell tehát szednünk magunkat!