Én, született Alföldi Róbert, gúnynevemen Alföldi Roberta ezennel kijelentem, hogy a korábban végzett és a Magyar Nemzet Templomában folytatott ténykedésem súlyosan értékromboló és honfitársaim erkölcseire kimutathatatlan hatású, ezáltal a köz számára minden bizonnyal elfogadhatatlan. A közelmúltban újra felépült, a kifinomult magyar ízlést és a nemzet kulturális egységet megtestesítő intézményt, előre megfontolt szándékkal a deviancia templomává degradáltam, ami manapság tulajdonképpen irreleváns, ezáltal nem maradhat következmények nélkül!

Tetteim súlyától összeomolva, arra a szent elhatározásra jutottam, hogy a továbbiakban megkímélem nyílt tekintetű és feddhetetlen jellemű embertársaimat önmagam látványától és úgy egyébként a létezésemtől is.

Megmaradt józan ítélőképességem birtokában kijelentem, hogy az általam és még néhány eltévelyedett által művészetnek tekintett ocsmány és magyartalan színpadi vonaglás, kizárólag saját elferdült irányultságomat bizonyítja. Köszönöm, hogy kiváló műértő politikusaink, a velük szimpatizáló embertársaimmal egyetemben, végre számomra is világossá tették ezt. Fáradhatatlan kitartásuknak köszönhetően nemrégiben öltött alakot előttem lényem igazi természete, elborzadva figyeltem, amint saját bűnös lelkem Mefisztóba karolva gyalázza a többség igazát, majd rögtön ezután porig alázza a magyar művészet megfellebbezhetetlen tekintélyét.

Belátom, hogy az engem kritizáló kedves és nagylelkű embereknek igaza van, ezért ünnepélyesen kijelentem, hogy jövő csütörtökön menekülés közben főbe lőttem saját magam.

Korcs és nemzetietlen lelkem hordozóját, ezt a megszentségtelenített porhüvelyt, kérem helyezzék jeltelen sírba, hogy méltatlanná vált emlékem még véletlenül se kísérthesse a jobb sorsa érdemes ifjak tömegeit. Igazából ezt is csak a szükség mondatja velem, mert a tökéletes megoldás kétségtelenül az lenne, ha tetemem az utca porában heverhetne addig, míg a keselyűk és hiénák szét nem marcangolják.
Mily nemes kép: szemüregem üresen tátong, bordáimról ragályos korral átitatott hús lifeg, miközben jóízűen falatoznak belőle a dögevők. Munkájukat lassan bevégezik a férgek (akiket akár testvéreimnek is nevezhetnék), végül szikkadó csontjaim elfeledetten fehérlenek örök időkig mások okulására.
Egyetlen oka van mindössze, hogy ezt nem tekinthetem mégsem tökéletes megoldásnak, mégpedig az itteni kedvezőtlen időjárás. Sajnos a nyirkos és gyakran hűvösbe forduló éghajlatot, velem együtt, ezek a teremtmények nem szívlelhetik, az állatkertben lakótestvéreik pedig már hozzá vannak szokva a friss húshoz. Ezért kérem, hogy a végleges megoldás kimódolásáig, maradjon a jeltelen sír.

Kétségtelen tény, hogy színrelépésem előtt, a magyar színjátszás és a művészet fényesen tündökölt. A nép, az istenadta, rajongva tekintett a komédiások magasztos seregére, színi tanodáinkból világhírű talentumok kerültek ki jobbára. Azonban néha még a legjobb családban is előfordul fekete bárány, az áldott magyar búza közé is keveredhet ocsú.
Nem tagadhatom, hogy az átkozott liberális eszmék térnyerésével kezdődött minden, engem is ez térített le a szent útról, a nyugati médiaszenny és a különbözőségért rajongó félművelt értelmiségi elit ígézete rántott ebbe a talmi gyönyörökkel kecsegtető, de a valódi értékektől mentes örvénybe.
Értelmes ember ezt nem teszi, az olyan korcs, mint amilyen én vagyok, azonban könnyen elcsábul. Szerencsére idejében észre térítettek, ami által a végső döntés meghozatalát megkönnyítették. Tévedhetetlen elméjű és ez idáig bűntelen előéletű kritikusaim műveltsége előtt összeomoltan heverek. Ők, kik mindenkinél jobban ismerik a magyar és a világirodalom klasszikusait, akik otthon vannak a zenei életben ugyanúgy, mint a teátrum berkeiben, számos alkalommal adták annak tanúbizonyságát, hogy velük kár vitatkozni. Az igazság, ez az egyedüliként létező abszolútum, örök társukul szegődve mutatja az irányt számukra, mostanára pedig számomra is.
Igazuk van. Meg kell regulázni a renitens művész csőcseléket, nem megengedhető, hogy továbbra is hülyeségekkel, sőt érthetetlen és ezáltal egész biztosan erkölcstelen maszlaggal tömjék a pallérozott magyar nép elméjét. Remélem, hogy példámat sokan követik majd, ezáltal teremtve meg egy új esélyt a nemzeti művészet újbóli felvirágzásának.

Halálom napja pedig nyilváníttassék a Magyar művészet Felszabadulásának Napjává.

Alföldi Robert
sk.