Jaj, néked szerelem. Az idea végül elpusztult vágyaink jelenében. Vidám, szép napok jönnek eztán.
Mit tegyünk, az évődés, a szerelmes szó, a pillanat érintése, mind elaggott romantikus maszlaggá aszott. Silány étek a léleknek, hamis ígéret a testnek, álnok gyilkosa a tiszta gondolatnak.
Az emberiség bukása valóban elkerülhetetlen? Az biztos, hogy bármi is fog történni, a megoldás kulcsa az egyének kezében van. Elszántság és az életforma újraértelmezése nélkül a válasz, csak igen lehet. Az előző részben a problémát vizsgáltuk, itt a megoldásokkal foglalkozunk.
Ez a történet egy olyan bolygóról szól, amelynek magukat egyetlen értelmes fajnak gondoló lakói parazitaként lassan felélték jövőjüket. Hiedelmeik szerint ők irányítják a világmindenséget, teszik mindezt úgy, hogy ez a lehető legjobb minden és mindenki számára. Úgy képzelik, ha bármikor is meginogna önnön tudásukba vetett hitük, az a bolygójuk és talán a világegyetem azonnali pusztulásához vezetne. Szerencsére önhittségük szilárd alapokon nyugszik, mert az általuk megalkotott gép ügyel gondosan erre. Önzésük az, amit egyértelműen a haladás egyetlen mozgatórugójának tartanak. Lehet, hogy igazuk van?