almaleves

Az élet értelmét és a minket körülvevő világot, csak és kizárólag tapasztalati úton érdemes és szabad kutatni. A saját kutatásom eredményeit az alábbiakban foglalhatom össze.

Helyszíni riport Svédország leglangyosabb, kevert hőmérsékletű óvodájából, ahol a piratebay terroristák és a kiber-szexuális bűnözők tömeges kiképzése folyik.

Amerikaiak egyre nagyobb tömege protestál valami ellen. A politikusok nem értik a kialakult helyzetet, a követelések nem összeszedettek, nincsenek mindenhol egyöntetűen skandált jelszavak, csak az utcán szédelgő tömeg. Egyszerűen definiálják magukat: mi vagyunk a 99%!

Egyben biztos vagyok, egyetlen utópiában sem szeretnék élni. Nem csak én vagyok ezzel így, bármelyik utópisztikus mű szereplői a végén hányingert kapnak a rájuk kényszerített álomvilágtól. Ádám is kimenekült az édenkertből, elfogadta Évától az almát, csakhogy ne kelljen tovább maradnia egy szirupos, minden valóságot nélkülöző világban.

A mai értekezés mottója a következő: ha ugyanazon az úton indulunk el, mindig ugyanoda jutunk. Leibowitz, ez a középszerű technikus, ezt figyelmen kívül hagyta, aminek aztán meg is lett az eredménye.

Elcseszted az életed? Nocsak. De ne aggódj, sokan vagyunk ezzel így, nem rajtunk múlott. Elárulom, ha erre már rájöttél, akkor te azon kevesek egyike vagy, aki képes még gondolkodni. Ha esetleg arra is rájöttél, hogy nem feltétlenül benned van a hiba, akkor még tovább jutottál. Ha érdekel milyen választásod van, az alábbiakban szembenézhetsz vele.

Az emberiség bukása valóban elkerülhetetlen? Az biztos, hogy bármi is fog történni, a megoldás kulcsa az egyének kezében van. Elszántság és az életforma újraértelmezése nélkül a válasz, csak igen lehet. Az előző részben a problémát vizsgáltuk, itt a megoldásokkal foglalkozunk.

Ez a történet egy olyan bolygóról szól, amelynek magukat egyetlen értelmes fajnak gondoló lakói parazitaként lassan felélték jövőjüket. Hiedelmeik szerint ők irányítják a világmindenséget, teszik mindezt úgy, hogy ez a lehető legjobb minden és mindenki számára. Úgy képzelik, ha bármikor is meginogna önnön tudásukba vetett hitük, az a bolygójuk és talán a világegyetem azonnali pusztulásához vezetne. Szerencsére önhittségük szilárd alapokon nyugszik, mert az általuk megalkotott gép ügyel gondosan erre. Önzésük az, amit egyértelműen a haladás egyetlen mozgatórugójának tartanak. Lehet, hogy igazuk van?