almaleves

Nemrégiben egy nagyon megkapó jelentre lettem figyelmes. Egy késő nyári délutánon a lemenő napsugaraiban sütkérezett egy ábrándos tekintetű házi cica. Érzékenyebb lelkületű olvasóimat ezen a ponton szeretném felszólítani arra, hogy készítsenek be maguk mellé legalább egy tízes csomag zsebkendőt!

A nősténymacskára visszatérve, észrevettem, hogy nem érte be a gyengülő napsugarak által okozott élvezettel, hanem saját tehetségéhez mérten megpróbálta a maximálisra fokozni azt.

Elkezdte gyengéden nyalogatni magát. Azt hiszem félreérthetően fogalmaztam. Széttette a lábát és kinyalta magát. Úgy igazán rendesen megdolgozta a koitusz hasadékát. Az erre utaló jelek teljesen nyilvánvalóan terpeszkedtek előttem, a szétvetett lábakkal heverésző macska egyébként is kisé zavaros tekintete, ködfátyolba burkolózott, az édes kis pofikája meg, egy idő után kéjes vigyorba torzult. Nem részletezem tovább, elég annyi, hogy piszkosul élvezte a kis dög. Engem pedig a jelenlétemben átélt gyönyör, csodálatos élményével ajándékozott meg. Azonban azt el kell mondanom, hogy az esemény, ami megesett ezzel a macskával, sem nem különösen érdekes, se nem kirívóan egyedülálló. Ugyanis nap, mint nap ezt csinálja milliónyi macska. És rohadtul élvezi!

Nem tagadhatjuk meg az onanizálás örömét tőlük. Ha a képesség adott, vétek lenne nem kihasználni. Ami viszont a mélységes felháborodásom tárgyát képezi, az a humanoidok ezen a téren megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetése. A macskákkal egyébként sem kell törődni, mert a tökéletes emberi lét küszöbén nekik semmi esélyük.  Simán be kell sorolni őket a kellemetlen állatfajok sorába, aztán már csak módszeresen meg kell szabadulni az utolsó példányaiktól is. De erről majd bővebben máskor.

Elfogadhatatlan, hogy egy buta miákoló bolhás kutya vagyis macska, magasabb rendű szexualizáltsággal rendelkezzen, mint a bolygó uralkodó faja, az ember. A Shortbus óta sejthető, hogy vannak az értelmes lények között is olyan szerencsések, akik a megszokott hand made eljárás mellett saját ajkaik közreműködésével is magukhoz tudnak nyúlni. Ezenkívül még néhány szakma (pl. tornászlányok) képviselői is képesek ugyanerre, azonban az átlagos eltömegesedett ember, aki saját zsírszöveteitől nem látta a nemi szervét már évtizedek óta, képtelen ilyen módon magát gyönyörökben részesíteni. Ami minimum elfogadhatatlan.

Rajtunk kívül az állatvilág emberszabású képviselői is hasonló problémákkal küzdenek egyébként. Talán egy hónapja láttam egy videót, amely egy állatkerti csimpánz kéjhez jutási szokásait mutatta be. Unva a vagina kézi imitálását, egy nagypofájú varangyos békát kényszerített orális együttműködésre. Ez alapján látható, hogy még satnya ősünk is saját frusztrációival küzd, ezért nem kell meglepődnünk az ez irányú és bizonyítottan jogos igényeinken sem.

A téma alaposabb körbejárása után, arra a megállapításra juthaunk, hogy a legnagyobb probléma az onanizációval kapcsolatban a prűdség. Nehéz ilyen körülmények között az ember természetesen meglévő szexuális igényeiről őszintén megnyilatkozni. Nem hiszem, hogy létezne a földön olyan ember, aki ne szenvedett volna már ettől. Bizonyára sokaknak okozott kínos perceket, amikor meg akarták kérdezni az éppen aktuális párjuktól, hogy te szoktál…izé, ön…na, tudod!...játszani…magaddal? Persze a másik ilyenkor sohasem segít. Kiélvezi, ahogy állsz előtte szemlesütve, ronggyá alázva, málna-vörös képpel, pedig te csak azt akartad megtudni, hogy szokott-e önkielégülni a saját kis kezei által! A kérdés amellett, hogy prűd, meglehetősen ostoba is, mert a válasz evidens. Ilyet pedig csak a gyengeelméjűek kérdezgetnek. Ennyi erővel azt is megkérdezhetnéd, hogy szokott-e székelni vagy fingani? A hülyébbje nyilván azt fogja válaszolni, hogy ő bizony egyiket sem csinálja, ilyenkor tanácsos azonnal összepakolni és elhúzni a sunyiba.

Mindenki csinálja, de szinte senki nem beszél róla. A szomorúbb az, hogy mindenki szarul csinálja. A két ellentétes kéz váltogatása természetesen okozhat eleinte némi változatosságot, de hosszútávon hamar unalmassá válik. Ezért van szükségünk az önoralizálás képességére. Ilyen kifinomult lények esetében nem megoldás a varangyos béka, azt meg kell hagyni a csimpánzoknak, mert róluk senki nem feltételezheti, hogy önerőből megoldják a problémát.

Nem így a Szabad Marsi Paleolit Császári Köztársaság Világmegváltó testülete.

A probléma súlyosságára való tekintettel levettük a napirendről a függőségek kérdését és egy rendkívüli hétvégi bizottsági ülésen megtárgyaltuk a javaslatokat és végül határozatot hoztunk a végső megoldást illetően. Erről a következő sajtóközleményünkben fogok részletesen beszámolni. No meg arról is, hogy az emberiség onanizálódásában milyen szabályszerűségekre bukkantunk, ami azért fontos, mert szeretnénk láttatni a döntéseink tudományos megalapozottságát.

Addig is lakosságtoborzó akciónk folytatódik. Az első 500 jelentkező 50 folyóméter drótkerítést kap ajándékba, hogy megfelelőképpen tudja elkezdeni az új életét. Segítségével azon nyomban megkezdheti a neki szimpatikus földdarabka szeparációját.

Jelentkezni az alábbi linken lehet még mindig: www.fucktheotherlife.com/registration

Éld át az új élet valóságát és csatlakozz hozzánk!

a Szabad Marsi Paleolit Császári Köztársaság kisdobosa