Az előző két részből kiderülhetett, hogy az Stupare Sapiens létezik, csupán bátorításra szorul, hogy át tudjon kelni saját gátlásai tengerén. Az evolúciónak egyetlen célja van, mégpedig, hogy kívánatos és gyönyörű formák jöjjenek létre. Agy nélkül persze.
%20%E2%80%93%202_%20r%C3%A9sz/chick2.jpg)
Előző értekezésemet ott fejeztem be, hogy elkezdtem boncolgatni az élőlények önmaguk teljességéhez való jogát és végül arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az ember reménytelenül lemaradva kullog a jelenleg rendelkezésre álló technikák alkalmazását illetően. A legfájóbb pont, az önajkazás lehetetlensége. Ami ezért nem csoda, hogy ha szinte teljesen kiaknázatlanul hever a pamlagon. Pedig ez még egy macskának is simán megy.
%20%E2%80%93%201_%20r%C3%A9sz/we-must.jpg)
Nemrégiben egy nagyon megkapó jelentre lettem figyelmes. Egy késő nyári délutánon a lemenő napsugaraiban sütkérezett egy ábrándos tekintetű házi cica. Érzékenyebb lelkületű olvasóimat ezen a ponton szeretném felszólítani arra, hogy készítsenek be maguk mellé legalább egy tízes csomag zsebkendőt!
Újabb tagokkal bővültünk, azaz hogy régebbről visszamaradottak jöttek vissza hozzánk.
Ugyanis tegnap Bob és Bobek, meg a Zűr és a Zavar lépett be a földalatti terrorcsoportunkba.
Egy kicsit paprikás is lett a hangulat, mert egyből jöttek a szokásos hülyeségeikkel.
Bob azt mondta: - Kevés a szex! Bobek erre csak annyit reflektált: - Ja! És szar is! Mindezt olyan unott pofával tette, hogy a Szomszéd eb meg akarta harapni. Végül sikerült lebeszélnünk róla.
Oldalt
Elől
Hátul