Az előző két részből kiderülhetett, hogy az Stupare Sapiens létezik, csupán bátorításra szorul, hogy át tudjon kelni saját gátlásai tengerén. Az evolúciónak egyetlen célja van, mégpedig, hogy kívánatos és gyönyörű formák jöjjenek létre. Agy nélkül persze.
%20%E2%80%93%202_%20r%C3%A9sz/chick2.jpg)
Előző értekezésemet ott fejeztem be, hogy elkezdtem boncolgatni az élőlények önmaguk teljességéhez való jogát és végül arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az ember reménytelenül lemaradva kullog a jelenleg rendelkezésre álló technikák alkalmazását illetően. A legfájóbb pont, az önajkazás lehetetlensége. Ami ezért nem csoda, hogy ha szinte teljesen kiaknázatlanul hever a pamlagon. Pedig ez még egy macskának is simán megy.
Ha szétnézünk magunk körül, láthatjuk, hogy tombol a kényszeres párosodási düh. Hajlamosítva van rá a humanoid, ez nem vitás. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a néha csak pillanatokra összekeveredő párok egyszerűen képtelenek hosszabb távon együtt élni. Sőt még rövid távon se. Erre kínál megoldást a most következőkben ismertetendő rendszer, mely természetesen a hamarosan megalkotandó EJEI részévé fog válni.