almaleves

- Hello Jack! - villantott rá egy széles mosolyt a mellette elhaladó nő.

- Hello Mary! - hebegte vissza a férfi. Furcsa, hogy Mary köszönt neki és még a nevére is emlékszik, amikor eddig észre sem vette. Pedig már három éve dolgoztak ugyanazon az osztályon, de a közös értekezletek kivételével sosem vette a fáradságot, hogy megismerje.

Valami a földre zuhan. Valaki bizonytalanul utánanyúl. Az apja rászól:

- Siess, mert ha 3 másodpercen belül felveszed, akkor még megeheted.

Eközben a padlón.

- Kaja! Gyerünk, zabálni! - kiáltott fel izgatottan a testhez legközelebb álló baktérium.

- Állj! - parancsolta a baktériumkirály. - Ki kell várni az 5 másodpercet. Ez a törvény!

Az élet értelmét és a minket körülvevő világot, csak és kizárólag tapasztalati úton érdemes és szabad kutatni. A saját kutatásom eredményeit az alábbiakban foglalhatom össze.

Kevesen tudják, hogy beléptünk a maja időszámítás utolsó ciklusába, mely a teljes átalakulás kezdete. Gyökeres változásoknak vagyunk tanúi egyébként a természetben is, ezeket a tavasz indította útjára. Nem tudom, hogy az utolsó maja ciklus, avagy a tavasz okozta-e nálam a késztetést, de úgy érzem, ültetnem kell. Növényeket, gondolatokat, kudarcra ítélt vállalkozások magjait. Bátran belevágtam mindbe.

Elcseszted az életed? Nocsak. De ne aggódj, sokan vagyunk ezzel így, nem rajtunk múlott. Elárulom, ha erre már rájöttél, akkor te azon kevesek egyike vagy, aki képes még gondolkodni. Ha esetleg arra is rájöttél, hogy nem feltétlenül benned van a hiba, akkor még tovább jutottál. Ha érdekel milyen választásod van, az alábbiakban szembenézhetsz vele.

Lépteim nem érintik a nyugodt csendet. A föld hangtalanul fogadja magába az egyre vastagodó avart. Kétségeim kisimulnak, arcomon aggódó mosoly. Mi lesz veletek? Mi lesz velünk nélkületek? Együtt élünk, együtt is fogunk pusztulni.

Meghívtak Lámanézőbe, amit elfogadtam. Reggel felvettem szkepticizmusom álarcát és nekiindultam az útnak. Szerencsére sem a Láma, sem más nem hallotta a fejemben visszhangzó gondolatokat. De a savanyú pofámat, azt láthatta mindenki. Ilyen kezdet után magam is értetlenül állok az előtt, hogy mikor kijöttem az előadás végeztével a teremből, elérzékenyültem. Nem, ez így eléggé pontatlan. Elfolytam, megsemmisültem és nagyon szegénynek éreztem magam. Lelki értelemben persze.

Előző értekezésemet ott fejeztem be, hogy elkezdtem boncolgatni az élőlények önmaguk teljességéhez való jogát és végül arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az ember reménytelenül lemaradva kullog a jelenleg rendelkezésre álló technikák alkalmazását illetően. A legfájóbb pont, az önajkazás lehetetlensége. Ami ezért nem csoda, hogy ha szinte teljesen kiaknázatlanul hever a pamlagon. Pedig ez még egy macskának is simán megy.

Tegnap kaptam ezt az aljas és minden porcikájában hazug üzenetet. Nem tudom ezt máshogy értékelni, csak nyílt provokációként.

"A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve."